LizaGazdija

Én sosem fogom elérni a nirvánát, esélyem sincs rá, sajnálhatnak is a buddhista szerzetesek, örökké le fogok születni, újra és újra (kivéve persze, ha 2012-ben tényleg világvége lesz, hehe, ami kétlek, mert eddig még sosem jött be az ilyen okosság). A nirvánát az érheti el, aki megszabadítja magát minden szenvedéstől, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell szabadulni a vágyainktól, az élethez való ragaszkodástól. Na, ez nálam ott bukik meg, hogy tele vagyok vágyakkal, lehet, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni minden vágyamat, és lehet, hogy nem hirtelen sem. Az élethez való ragaszkodásig el sem kell jutni, hiszen eleve a vágyaktól nem bírok megszabadulni. Mondjuk más kérdés, hogy nem is akarok. Csak amikor a filozófia vizsgára készültem, és beleástam magam a buddhizmusba, akkor nagyon megdöbbentett, mennyire nem lenne belőlem jó buddhista, mennyire alkalmatlan vagyok rá. Néha érzek hasonlót a kereszténységgel kapcsolatban is, de az már nem lep meg, megszoktam a gondolatot.   Hát jó, leh

Még mindig.   Tegnap két jegybeírásra nem bírtam eljutni.   A délelőttire azért, mert amikor megláttam az etr-ben a jegyem, azonnal az szaladt ki a számon, hogy ez nem normális, és azóta többször gondoltam már ezt. Gyakorlatilag ahányszor eszembe jut, miből is állt az a szeminárium, és milyen indokokkal is pontozta le a bácsi a kiselőadásokat. Mindenkiét. És valamiért az a kényszerképzetem van, hogy amikor majd találkozunk, és beírja a jegyemet, meg fogja érezni, vagy látni fogja a gondolataim közt, hogy mi róla a véleményem, és azt nem szeretném. Nem azért, mert megbosszulja, vagy ilyesmi, nem is tudná hogyan megtenni, csak jobban szeretem egyes esetekben megtartani magamnak a véleményem. Lehet, hogy nem vagyok komplett.   A délutánira azért, mert az egyik témavezetőm volt a tanár, és nagyon-nagyon ciki volt a szeminárium az első perctől az utolsóig, mindenki úgy ülte végig a félévet, mint a sült hal, és az óránként egyszeri egy mondatos hozzászólást pro Kopf nem tekintem szereplésnek

... megtanulni rajzolni. Nagyon. Akár még ahhoz is lenne kedvem, hogy kipróbáljak egy agykontrollos rajztanfolyamot, csak se időm, se pénzem erre most. (Az agykontroll egyébként sem hülyeség, csupa kellemes véletlen tud adódni, ha az ember használja, pl. véletlenül nem egyszer azt a tételt húztam vizsgán, amit előre kitaláltam magamnak, véletlenül nem egyszer olyan jegyet kaptam vizsgákra, amilyet akartam.)   ... valami barátságosabb bérletes rendszert. Most az van, hogy megvesz az ember 4 alkalmat (heti 1x1), és a bérlete pont 4 hétig érvényes. Ha egyszer nem megy el, akkor az egyébként igen drága alkalom (1900 darabja) elvész. Kivéve, ha aztán az ember legközelebb az elveszett egy alkalom okán mondjuk vesz egy új 4 alkalmas bérletet, amire "szinte" ingyér' felkerül az elvesztett alkalom, és akkor 4 hét alatt 5x kell menni, ami ugye nem túl jó üzlet akkor, ha valaki heti 1x tud, aztán slussz. Ez nem arra megy, hogy elvesszenek az alkalmak, persze. De előfordul, hogy az e

http://velvet.hu/poronty/2009/06/18/a_rugdalozo_jelzi_ha_a_baba_lazas/   Már a cím is elég. Plusz infó, hogy egy apuka tervezte. Elnézést kérek, ha előítéletesnek tűnne, amit most mondani fogok, de ilyen idióta csak egy férfi lehet. Basszus, nem érzi, hogy meleg a gyerek, ha hozzáér? Ehhez neki rugdalózó kell? Azt a mindenit, szegény gyerek. Azért milyen emberek szaladgálnak szabadon, tényleg... És a legjobb, hogy meg is gazdagszik belőle, mert az okos anyukák-apukák lecsapnak a remek találmányra.

Egész délután telefonos mókásat játszottam, miközben a kádban ülve igyekeztem eljutni a 200. oldalra a könyvben, ami után még van egy könyv, egy színdarab, egy vers meg az a sor film, amit a múltkor felsoroltam. Egyébként a 186. oldalig sikerült olvasnom, tehát akkor még van 136 oldalam, amit nagyon jó lenne holnap este 5-ig elolvasni, hogy aztán kezdhessem a következő könyvet, ami meg 307 oldalas, és irtó jó lenne vasárnap este eljutni az utolsó oldalára. Borzalmas. Most megint nagyon kilátástalannak érzem a helyzetemet, annak ellenére, hogy a téma is tök jó meg a könyvek is tök jók.   De nem ez a lényeg, ugye, hanem a telefonos móka. Időnként, míg a kádban ültem, megszólalt a telefonom. "Magántelefonszám". Tudom, okos ember ilyenkor nem veszi fel. Engem azonban egyrészt idegesít, hogy csöng, másrészt meg van egy kedves ismerősöm, aki néha felhív, de az istenért nem jelezné ki azt a nyomorult telefonszámát, és van egy másik kedves ismerősöm, aki az előbbinek a telefonjáról s