LizaGazdija

és mindent elintéztem. Mehetek hetedikesekhez, csinálhatok két osztályt, ééés még a vezetőtanárom is kap honoráriumot. A plusz egy pedig az, hogy gyanúmmal ellentétben mégsem szúrtam el a német államvizsgával kapcsolatban a feleletem témájának kiválasztását. Hurrá!   Ma is teljesítettem az előírt három napirendi pontot, most nagyon örülök magamnak. Holnap erőt kell venni magamon, és meg kell nézni újra azt a közepesen béna filmet (Bell, Book & Candle), mert sajnos használhatatlan jegyzeteket alkottam első nekifutásra.   Ebédre rakott krumplit gyártottam. Továbbra is bajban vagyok azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet egy kaját három-négy főre optimalizálni, mert ez pl. két embernek elég. Persze ismerek olyat, aki meg csak hadseregre tud főzni. Na, az sokkal nagyobb bosszúság lehet. Gondoltam, most az egyszer elég tojást teszek a kajába, mert valahogy mindig kevés lesz. Ennek örömére most annyit főztem, hogy kénytelen voltam két főtt tojást tízóraizni. Hát igen, még van hova... Ja, a

sikerült olyat álmodnom, hogy egész nap masszívan hányingerem van. Tiszta kabaré már ez.   A múlt éjjeli álmomtól csak megijedtem kicsit, de más bajom nem volt tőle. Akkor Tomi rávett, hogy nézzük meg még egyszer a Brigantykat, és eldöntöttem, hogy kibírom a véres jelenteket. Aztán az történt, hogy a film végén, amikor a mozi kigyullad, ott van egy kutya, akit a brigantyk körberaknak fával, és meg akarják gyújtani, mert ő Hitler kutyája. A kutya kétségbeesetten néz rám, én meg megsajnálom, már benne is vagyok a filmben, és győzködöm Tomit, hogy vigyük haza szegényt, ő csak egy kutya, nem tehet róla, hogy a gazdája a náci vezér. Tomi bele is egyezik. Ébredés után órákkal jöttem rá, hogy az a kutya egyébként Liza volt.   Na de a ma éjszaka! Vendégeket vártunk ebédre, konkrétan a szomszédékat. Fél kettőre. Erre fél kettő után estünk haza Tomival, és mindent elborított a kosz meg a rendetlenség, gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a lakásban, kaja meg persze sehol. Nekiálltunk valamit alko