volt ma egyébként, egyben József Attila 105. születésnapja. Majdnem elfelejtettem erről megemlékezni. Most nem az ő versét választottam az alkalom megünneplésére, hanem az egyik kedvencemet Arany Jánostól, ami ugyan nem vidám, viszont szerintem nagyon-nagyon jó. (Tegyük hozzá, tőle még nem olvastam olyan verset, ami ne tetszett volna.) KERTBEN Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb... a kiváncsiság. Műhely körül a bánatos férj Sohajtva jár, nyög nagyokat; Ide fehérlenek deszkái, Épen azok közt válogat. Amaz talán bölcső leendett, Menyegzős ágy eme darab: Belőlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót