Stressz
Nem tudom, miért kell nekem ilyen sokszor olyan dolgokat csinálni, amikről már az elején lehet tudni, hogy később nem fogok nekik örülni. Most épp az van, hogy hétfőn indul az új csoportom, és mivel kb. a felét én osztottam be magamhoz a múlt heti szintfelmérőt, vannak félelmeim, meg hát egy új csoport mindig eleve némi stresszel jár. De hát ezen önmagában még nem paráznék sokat, mert a tanítás a természetes közegem, és tudom, hogy majd megoldom valahogy, még ha nem is lesz könnyű. Csakhogy hétfőn indul az ovi is. Megint hétfőn és kedden megyek Bécs mellé reggel 8-ra, ami azt jelenti, hogy ezen a két napon 6-kor kelek, 7-kor kell elhagynom a lakást, és onnantól kezdve délután 5-ig nem lesz megállás, de annyi sem, hogy egyek. Ráadásul mindig feszültséget okozott bennem az előző körben, hogy ki tudok-e találni jó óratervet a gyerekeknek, élvezni fogják-e, és mit fognak szólni az óvónők. Igazából már nyáron meg kellett volna mondani a két ovinak meg a cégnek, amelyik küld hozzájuk, hogy