LizaGazdija

ma hazajöttek Barcelonából. Jól érezték magukat, sok szépet láttak, mutattak is képeket. Örülök, hogy itthon vannak, nem igazán szeretem, ha utaznak, azt meg pláne nem, amikor repülnek. Úgyhogy most megnyugodtam, végre otthon vannak. Lizát is kivittük eléjük Ferihegyre, nagyon örültek egymásnak :) Kaptunk mindenféle szuvenírt is. Tomi egy Gaudi-bögrét, én egy legyezőt, amin bikák vannak kivágva meg egy kasztanyettát, amit még meg kell tanulni használni, közösen pedig kaptunk édességet. Jó, hogy megjöttek, komolyan. Nem szeretem én a repülőket...

idén nem lesz. Le vagyok sújtva, elszomorít, nagyon szerettem volna. Olyan jó volt tavaly. Jólesett tököt farigcsálni egy héttel Ibolya néni halála után, amikor nagyon magam alatt voltam. Most is jólesne, csak hát most nem fogok. Egyik üzletben félig rohadt minitököt adtak volna 130 forintért, másik üzletben ilyesmit nem árulnak, csak ennek valami rettentő randa fehér változatát meg egy színben stimmelő, de rettentő gnóm versenyzőt, a zöldségesnél meg szintén nincs ilyen, miért is lenne. Amúgy dühít, de most inkább nem spanolom magam azzal, hogy mennyire igazságtalan, hogy nem tudok töklámpást faragni. Inkább nézegetem kicsit Tökit, a tavalyi lámpásunkat. És szeretném, ha Tomi megnézné velem az "It's The Great Pumpkin, Charlie Brown" című mesét. Mindenkinek ajánlom egyébként, nagyon-nagyon aranyos. Tomi, ugye megnézed velem? Utána talán tudnék még egy kicsit szakdogázni. (Amúgy a hajnali egyes fekvés után legalább hajnali forgolódtam azon pánikolva, hogy nem fogom tudni m