Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 21, 2010

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Egészen tegnapig nem tudtam, hogy Szabó Ervin kommunista volt. Azt hallottam már róla valamikor pár éve, hogy a könyvtár igazgatója volt kb. 100 éve. Most történészek egy csoportja azt találta ki, hogy nem jó a könyvtárnak ez a név, mert ez egy kommunista neve. Szabó Ervin szociológus volt, ezen kívül a könyvtár egyik első munkatársa, nagyszabású tervei voltak a könyvtár fejlesztésére vonatkozóan, csak aztán jött egy háború, mégpedig az első világháború, így például nem épült könyvtárpalota. Szabó Ervinről még azt is tudni lehet, hogy az ETO rendszert, amit ma is használnak a könyvtárak, ő fejlesztette ki Dewey rendszere alapján. 1918 szeptemberében halt meg, a nevét a könyvtár 1946-ban kapta meg. A wikipedia.hu Szabó Ervinről és a könyvtárról szóló szócikkeiből az is kiderül, hogy Szabó Ervin anarchista-szindikalista forradalmár volt, jelentsen ez bármit is. ( Itt olvasható, mit jelent, úgy a 8. bekezdéstől.) A lényeg annyi, hogy a munkásmozgalmat szerette volna vezető erőnek, tehát

Charlie St. Cloud

Kép
[embed]http://www.youtube.com/watch?v=MzgOvvMi8Lg[embed] A trailer nem igazán tetszett, de ez a halál utáni életes dolog azért csak felkeltette az érdeklődésemet. Ezt a Zac Efront én csak a Hajlakkban láttam, onnan sem emlékszem rá, csak sejtem, hogy ő lehetett a menő srác, akibe a dagi csajszi (is) szerelmes. Ebben a filmben nem volt rossz, bár néha kicsit zavart a nézése – elég nyálas szegény. A sztori érdekes (nyilván már meg is van ezres alatt az alapjául szolgáló könyv…), bár kicsit megnyirbáltnak tűnik, valószínűleg olyasmi lesz a könyv, mint a Lovely Bones, úgy értem, szerintem hasonló szisztéma szerint válogatták ki itt is a főbb jeleneteket a filmhez. Adott egy fiú, aki épp most érettségizett le, szuperül vitorlázik, imádja a családja, mármint az anyukája meg a 11 éves kisöccse. Azt hiszem, jó lesz, ha bővebben ábrázolja majd a könyv a fiútestvérek közötti kapcsolatot, mert olyat még nem igazán láttam, se könyvben, se filmben, se életben, pedig érdekel. Majd jól rajta tartom a

Lovely Bones

Kép
Végére értem. Jó sírós volt az utolsó egy-két fejezet. Ez az utolsó mondat is bekerült a valaha volt leghatásosabbak közé: "I wish you all a long and happy life." Nagyon-nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom. Most így azt mondhatom, még mindig tetszik a film is. Az Ózhoz tudnám hasonlítani a helyzetet: a film is nagyon jó, a könyv is nagyon jó, csak sok közös nincs bennük. Ugyanaz a történet, a fontos jelenetek egyeznek, csak máshogy meséli el a könyv meg a film. A Lovely Bones esetében az történt, hogy alig változtattak meg valamit a filmben, viszont nagyon sok mindent kihagytak. Jól választották ki azokat a jeleneteket, amiket meghagytak, és az is jól sült el, amikor két jelenetet összevontak. A könyvben tényleg jobban ki van dolgozva a családi viszonyok kérdése, nyilván a több jelenet miatt, és nagyon-nagyon érdekes az egész. Legjobban az a rész tetszik, amikor az édesanya hosszú évek után hazaérkezik, és erre reagálnak a gyerekei. Tulajdonképpen happy end a vég