Szombat
Reggel elmentünk anyuékhoz Tomival, mert anyu úgy érezte, mégis jobb lenne egy eggyel nagyobb szoknya, mint amilyet vett a Várban, és ha már én úgyis pont ott terveztem eltölteni a délelőttöt, megkért, hogy vigyem vissza és cseréltessem ki. Aztán Tomi elvitt a Délihez, ahol találkoztunk Blankával, majd olyan aranyos volt, hogy a Mátyás templommal szemben található lépcső aljáig fuvarozott minket, így a Dísz téren mentünk be a Mesterségek Ünnepére. Blanka még sosem volt ott, azért néztük meg. Sokkal többen voltak, mint csütörtökön, és sokkal több volt a mesterember, aki a standja mellett üldögélve/álldogálva készítette a portékáját. A legérdekesebb az volt, amikor egy bácsi búgócsigát csinált kb. öt perc leforgása alatt. És hiába volt csak öt perc az egész, olyan precizitás meg odafigyelés kellett hozzá, amilyet valószínűleg sok év gyakorlással lehet szerezni. A Palotaszínpadnál kicsit elidőztünk, így megismerkedtünk a bagi népviselettel egy (vagy a?) bagi néptánccsoport előadásában. Az