LizaGazdija

hogy George Bush két éve megfúrta J.K. Rowling kitüntetését, mert szerinte a Harry Potter a boszorkányságot népszerűsíti.   George Bush-t eddig se az eszéért szerettük, de ez a kirohanása még így is meglepett. Arra gyanakszom, hogy nem olvasta a könyveket, de még a filmeket sem látta, csak annyit olvasott egy cikkben az egész történetről, hogy Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry (Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola), és ez alapján ítélte meg a mesét az írónőjével együtt. Don't judge a book by its cover, szokták mondani, és én ezt tanácsolnám Bush bácsinak is, persze félig-meddig átvitt értelemben.

úgy döntöttem, ez az egész most inkább nem érdekel, majd pár hónap múlva, ha kicsit lazábbra vehetem a figurát.   Gondoltam, a dühöngés helyett inkább csinálok valami konstruktívat, és elkészítettem az időbeosztásomat a következő 23 napra. A 23 nap véletlenül lett pont 23, addigra fogytak el a teendők, illetve addigra fogyott el a teendők első felvonása. Annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, ezért nem is kezdem inkább sehol, hanem szörfölgetek a neten meg egyéb rendkívül építő jellegű tevékenységekbe ölöm az energiámat. Mivel ebből sosem lesz eredmény, megírtam magamnak ezt a kis beosztást, amin konkrétan szerepel, hogy okt. 1-től okt. 23-ig melyik napon mit kell elvégeznem, hogy okt. 23-ra legyen három darab teljesen kész szakdolgozatom, amiket már csak csinosítgatni meg alakítgatni kell nov. 16-ig illetve nov. 20-ig a konzulensek tanácsainak megfelelően. Mindjárt az első napra közepesen sok tennivalót ütemeztem be, amitől féltem is kicsit, nehogy kiderüljön, hogy még ...

Szumátrán. Ráadásul az erre rendszeresített gép jelezte is, hogy szökőár közeleg, de nem elég korán, nem volt már idő kimenekíteni a lakosságot. Akár többezer halottja is lehet ennek a természeti csapásnak. Egyébiránt meg azt állítják kutatók, hogy Padang a közeljövőben egy hasonló cunami nyomán örökre eltűnik a tengerben. Több dolog is eszembe jutott ennek kapcsán. Az egyik, hogy hová lehetne elköltöztetni az embereket Szumátráról. A másik, hogy biztosan nagyon sokan lennének, főként talán idősek, akik nem lennének hajlandóak elköltözni, mert ott élték le az életüket, valamint nem hisznek mindenféle pánikkeltő fantazmagóriákban. A harmadik pedig, hogy azért a fotós szakmához is kell gyomor. Döbbenet, hogy a háztetőkig érő vízben fuldoklik egy fiatalember, miközben fél kézzel azért próbál a tetőbe kapaszkodni, és akkor valaki lefényképezi. Persze, segíteni úgysem tud, de akkor is borzasztó, hogy fényképez. Kicsit hasonlít ez nekem a hullagyalázásra. Itt ugyan még nem halt meg az illető...