LizaGazdija

Nagyon érdekes és nekem meglepő is látni, hogy karácsonyfa témakörben is vannak trendek, divatok. Például nem számít divatosnak az a típusú fa, ami otthon mindig volt, és ami itthon is mindig van talán ennek köszönhetően: az, amin mindenféle színű, anyagú, stílusú és korú díszek lógnak, akár a gyerekkorunkból is. Divatos viszont az egy vagy két színből összeállított fa, pl. csak piros, vagy piros-arany, vagy ezüst-fehér, vagy ezüst-kék. Emlékszem, tinikoromban egyszer elhatároztuk anyuval, hogy abban az évben nekünk is egyszínű fánk lesz, ha jól emlékszem, piros. Jól is haladtunk, amíg elő nem került az első kicsi koromból származó, tökre nem piros dísz, és ki nem derült, hogy nincs szívünk nem feltenni a fára, amikor minden évben ott volt addig a helye. Na, hát nálunk így bukott meg a karácsonyi divatolás, és azóta sem próbálkoztunk vele, mert minek - aminek minden évben a fán a helye, annak minden évben ott a helye, és kész. A másik érdekesség, hogy nem divat már szaloncukrot ten

Nekem is csak részben adatott meg, és vannak még mások is így ezzel. Pl. az itteni kozmetikusom. Egy hónapja voltam nála, kérdeztem, meddig dolgozik ünnep előtt, és mikor indul haza. Mondta, 22-én 2-kor szeretne menni, 1-re hív utoljára bárkit is. Így lett nekem időpontom aznap 10-re - ha egy mód van rá, karácsony előtti utolsó hétköznap szeretek menni. Mikor ott voltam, kérdeztem, akkor 2-kor indul-e, mondta, nem, végül fél 6-ig dolgozik. És ma is este 8-ig, csak már otthon. Mintha magamat látnám. Nekem sem lenne szívem azt mondani rendszeres vendégnek, hogy bocs, lemaradtál, pedig azért nem a világ vége, ha valaki, mit tudom én, nem frissen szedett szemöldökkel áll a karácsonyfa alatt. Viszont a nemet mondás is tanulható, csak rengeteg gyakorlást igényel. Szoktam próbálkozni, hátha egyszer rendesen belejövök.

Igazat szóltak, tényleg ideért 5 nap alatt a kabátom. Annyi a szépséghiba a dologban, hogy a postás nem csengetett fel vele, csak bedobta az értesítőt, pedig itthon voltunk, így majd karácsony után lehet átvenni a csomagot a postán. Nem lepődtem meg, eddig elvétve olvastam olyan ausztriai sztorit, amelyben a postás becsenget egy csomaggal, nem pedig élből bedobja az értesítőt. Ma meg is értem a pasit - alapvetően nem dolgoznak szombaton, de ma kellett nekik 8-tól délig, biztos kapott egy halom kézbesítendőt, és mivel ez rendkívüli munkanap volt, plusz holnap karácsony, biztos nem volt kedve megpróbálni kézbesíteni a csomagokat, úgy lehetett vele, csomagonként vagy két-három percet spórol, ha csak hagy egy értesítőt. Nem baj, karácsonykor még jó lesz a régi kabátom, aztán erősen remélem, hogy az új jó lesz rám. Van kapucnija is, ez lelkesít a legjobban :D Állandóan lefagy a fülem, hiába hordok sapkát.

Megvan az utolsó apró ajándék is, délelőtt megvettük a fát is, ami tök szép és jóillatú. Tegnap megejtettem a nagymosást, ami annyira nem is lett nagy végül, többnek tűnt a szennyes, mint amennyi volt. (Két kör ment le ebben a pici mosógépben, én legalább három-négyre számítottam, de hát a szemmértékem sosem volt profi.) Még délután találkozom Fruzsival, megpróbálok beszerezni egy tűrhetően kinéző és nem méregdrága karácsonyi terítőt, mivel a miénket ügyesen Pesten hagytam, aztán hazajövök, megcsinálom a takarítást, csak a fürdőszobát hagyom ki, mert azt a ma esti hajmosás után holnap úgyis lehetne kezdeni elölről, és összerakom a zserbót meg a csokilikőrt, a kettő együtt remélhetőleg nem fog egy óránál tovább tartani. Tomi ma még dolgozik, nagyon későn fog hazaérni, szóval szerintem holnap sokáig alszik. Ezért aztán holnapra az a tervem, hogy valamikor nem túl korán egy lájtos karácsonyi filmmel indítjuk a napot, utána dél és 3-4 között megfőzöm a kaját (nem főzök sokat, csak belass