LizaGazdija

 Flóra rámutat az ágya fölött lógó képre: - Ott vagyok! A Nagyi csinálta. Akkor még lepke voltam. - Lepke? - Nézd, ott a szárnyam! Anyu hímezte a képet, és egészen elképesztő a hasonlóság a rajta szereplő angyalka és Flóra között, így a gyereknek meggyőződése, hogy az ott ő :) Amikor beköltöztünk, hosszú órákat töltöttem többek között lámpakereséssel is. Végül az előszobába, a nappaliba és a nappaliba rizspapír lámpa került. A gyerekszobán sokat gondolkodtam, tetszett is egy rizspapír gömb, de mivel volt rajta minta, konkrétan kilencszer annyiba került, mint a sima változat. Úgy éreztem, tök fölösleges lenne kiadni ennyi pénzt olyasvalamiért, amit én is meg tudok csinálni, ráadásul olyan mintával, amilyennel csak akarom. Persze rendesen izgultam, működni fog-e az ötletem, lehet-e tényleg dekupázsolni a rizspapírra, nem fog-e elszakadni, nem lesz-e ronda. Emiatt, bár már a beköltözéskor megvettem a szalvétákat, eltartott vagy két hónapig, mire egyszer vettem egy nagy levegőt, és nek...

Olyan kellemes a tudat, hogy holnap nem kell dolgozni menni, és nem azért, mert október 23. lesz, mivel az itt teljesen mindegy, hanem azért, mert szabadságon leszek, aztán még kedden és szerdán is, aztán csütörtökön itt lesz nemzeti ünnep, aztán még pénteken is szabadságon leszek, aztán hétvége lesz, és csak utána kell megint dolgozni menni. A hét egy részében kirándulunk, megnézzük Semmeringet, mert nincs messze, viszont gyönyörű. Lesz könnyű túra, vonatozás a csodaszép hidakon, megyünk kastélyba is, plusz örülünk, hogy a szállodában van egy kis medence, aztán majd meglátjuk, használni lesz-e idő. Ma meg elkezdtem a karácsonyi készülődést, egész konkrétan elkészült az első karácsonyi ajándék. A rákészülés tegnap este óta tart, mert mindig félek az új technikáktól, mert alapvetően tök bénának tartom magam. Talán ezért is vagyok olyan büszke magamra, mert marha jól sikerült szerintem ez a kis mütyür. Persze a tökéletestől messze van, de így legalább látszik rajta, hogy én csináltam...

Ma is családdal telt. Délre átmentem a szüleimhez, és estig ott voltam. Apu meglocsolt, és érdekes módon neki jó illatú kölnije van idén. Aztán beszélgettünk, néztünk húsvéti Charli Brownt magyar szinkronnal, miután tegnap véres verejtékkel megszereztem*, gyönyörködtem anyu húsvéti alkotásaiban (képek alább), majd anyu megpróbált megtanítani horgolni. Höhö. Elég vicces volt. Hát, halljátok, elsőre az sem ment, hogy feltekerjem a kezemre a fonalat, és megfogjam a tűt. Végül anyu kénytelen volt nagyobbra cserélni a tűt és a fonalat is, mert az sem ment, hogy beakasszam a fonalba a kampót. Tiszta szerencse, hogy pedagógus anyukám van, mert így nem kapott tőlem idegzsábát. Sokat nevettünk a szerencsétlenkedésem közben, és végül eljutottunk odáig, hogy tudok csíkot horgolni, igaz, a csíkban nincs két egyforma szem. Nem baj, majd gyakorolom, és mire Fruzsival leülünk horgolni, talán már egyenletes csík horgolására is képes leszek :D Azon gondolkodtam vihogás közben, hogy úgy tűnik, a jövendő...

Esztivel vettünk rá kupont pár hete, és mára volt időpontunk. Eszti már előtte is mondta, hogy nem egy bonyolult valami ez a technika, de azt nem hittem volna, hogy ennyire egyszerű. Kiválasztod a neked tetsző üvegeket, az oktató méretre vágja, egymásra ragasztod, és kész. Vagy ha a mintás ékszer tetszik, kiválasztasz egy neked tetsző üveget, az oktató méretre vágja, az egyikre felragasztod a fóliát, aztán ráragasztod a másik üveget, és kész. Ezzel amúgy nincs baj, szépeket lehet csinálni, meg elég jól bele lehet merülni, hogy az ember kiválogassa a kis darabkákat, aztán azokat egymás mellé rendezgesse. Amivel van baj, az az, hogy az elején elmondja, miért kell pluszt fizetni, aztán a végén, amikor már elkészültél az ékszereddel, odajön, és kiderül, hogy egy csomó minden másért is pluszt kell fizetni. Így esett, hogy az 1500 forintos kupon után még 400 forintot fizettem a fóliáért, Eszti meg 1500 forintot mindenfélékért (ezek között volt második ékszer is, oké, arról elmondta a nő, h...

Karácsony majdnem három hete volt, de én máig sem mutattam meg, miket csináltam kézzel idén. Azt már mondtam, hogy amit Levente* kapott, nem is fogom, mert okosan elfelejtettem lefényképezni, de a többit azért megmutathatom :) Nem sok, persze, de idén ennyire futotta. Vagyis tavaly. Kis házikóban sajtos perec, előtte karácsonyfa. A sajtos perec volt SK. Ebből kettő készült, összesen hét órán át. Ez a ház belseje... ... ez meg az udvara. Én festettem és ragasztottam, az tartott olyan sokáig.  Decoupage-olt karácsonyfadíszek meg SK sport szelet. *Tessék, kint van. L, mint Levente. Annyit már csak megérdemel, hogy a nevén nevezzem. Azon ugyan még dolgozunk, hogy eldöntsük, "kik is vagyunk mi", de neve van, ez biztos.

Természetesen mindennel együtt szeretem a csoportjaimat, akkor is, ha időnként kiborulok tőlük. (Szigorúan csak akkor, amikor ők nem látják.) Az egyikkel például két év együttműködés után ma volt az utolsó órám. Készültem némi gluténmentes brownie-val, mert van köztünk olyan, aki nem ehet liszttel készült kajákat, meg az alábbival: A nyuszikákat vettem, csokiból vannak, pöttömnyiek, de szerintem nagyon szépek, ráadásul finomak. A díszeket én festettem-díszítettem, festéshez a Gyalog galopp, ragasztáshoz a Gumimacik szolgált aláfestésnek. (A kakukktojás, a festetlen nálam maradt. Az volt a próba, az alapján próbáltam eldönteni, lefessem-e az alapokat vagy sem.) A diákok örültek: "Jaj, de nagyon aranyos!", "Jaj, de szép!", úgyhogy akkor én is :) És hiányozni fognak, jó kis csoport volt, a szívem csücske :(

Na, szóval őket decoupage-olgattam hajnali egyig Aztán ma feltűzdeltem őket a koszorúra A szívecskés gyertyát gyújtom utoljára Így belegondolva kicsit talán csupasz szegény koszorú, lehet, hogy majd még tűzök rá ezt-azt karácsonyig. Kicsit nyomi, kicsit kopasz, de a miénk. Ráadásul ma megvettük a karácsonyfát. Ilyen korán még soha nem vettünk fát, idén is csak azért, mert cserepeset akartunk, és az december 10-15. között már elfogy. Pár éve kezdett nyomasztani, hogy minden évben elpusztul egy fa azért, hogy nekem legyen karácsonyom, és tulajdonképpen egy hullát díszítgetek lelkesen, akkor gondoltam rá először, hogy cserepes fenyő kéne. Idén ezt meg is valósítottuk. Már csak annyi a dolgunk, hogy életben tartsuk a karácsonyi időszak végéig, hogy visszavegyék az Oázisban, és akkor elmondhatjuk, hogy miattunk idén nem halt meg egy fenyő sem. Nagyon szép egyébként, lucfenyő, kb. 70-80 cm. Egyelőre kint hűsöl a folyosón, majd karácsony előtt egy-két nappal kell eg...

Az egyébként milyen, amikor egy óra alatt meghímzek egy ágat, egy bazi nagy kép kb. huszadrészét, aztán másfél óra alatt visszabontom a felét, mert kiderül, hogy nem jól tartottam a kongrét? Mentségemre szóljon, hogy ezt este 9 és 11 között csináltam tegnap.

20-30-40 év után fényképeztek újra embereket az eredeti kép helyszínén, az eredetihez hasonló pózban és ruhában. Itt lehet megnézni őket: http://irinawerning.com/back-to-the-fut/back-to-the-future/ (A képek alatt látható a két dátum minden esetben.) Ongoing project, júniusban jön Európába a fényképész, lehet jelentkezni résztvevőnek. Egészen kedvem lett írni neki, van egy tök jó fényképem, amit Kata csinált rólam valamikor 17-18 éve itt a gangon, kedvem lett újrajátszani. (Ha megtalálom, szkennelem, csatolom. Btw a síelős kép még másnap elkészült, azóta várja a feltöltést.) Az abszolút favorit képem az itteni előszobában üldögélős, de sajnos már nem az a szekrénysor van, ami akkor volt, úgy meg lehet, hogy kicsit kevésbé vicces. Bár ki tudja, végülis elég kevés látszik a szekrényekből. Persze nem lehetek biztos benne, hogy nem 2010 júniusára gondolt a fényképész, és abban sem lehetek biztos, hogy Európán belül erre is jár. De ez jó lenne, és nagyon örülök, hogy a babás portálra linkel...

a Liza-hordó hátizsák. Teszteltük is. Elsőre úgy tűnik, hogy amennyiben a kutya nyugton fog ülni benne, nem lesz gond. Nem hisztizett, simán elfogadta, hogy most ezt találtuk ki, sőt egy jutalomfalatért még leülni is hajlandó volt benne. Úgy néz ki ebben a táskában, mint a Tom és Jerry egyik részében talán Jerry, amint indiánnak öltözve egy hátizsákban cipeli valaki. (Kb. egy órája keresem azt a részt, de nincs meg. Kár, pedig úgy feltettem volna, hogy mindenki lássa, mire gondolok.) Holnap majd teszünk fel képet is a hátizsákos kutyáról. Az arckifejezése miatt már megéri. Kb.: "Te nem vagy normális, gazdi, de azért nincs harag."

Tomi ezt a tököt alkotta a munkahelyén: Aztán itthonra ezt eszelte ki, majd végrehajtotta, én meg kicsit segítettem (a száj kb. felét én csináltam, plusz én halásztam ki a magokat, amiket Tomi aztán megpirított): Ezek vannak a fűtőtesten: Ilyen a szekrény: Ez meg egy tök, amiben a pirított tökmagot tartjuk:

Elkészült a magyar felirat. Meg is néztem vele a filmet, hogy ne maradjon benne hiba. Nem is baj, mert bőven találtam benne elgépelést. Holnap majd felajánlom a csoportoknak, hogy választhatnak, angol vagy magyar feliratot szeretnének. Vagy lehet, hogy az angolt teszem be nekik, aztán pár perc után megkérdezem, értik-e, vagy váltsunk magyarra. Amúgy egész jól sikerült, elégedett vagyok.

Ma mindkét órámon az lett végül, hogy megmutattam az Addams Familyt és a Charlie Brownt is, és valamilyen oknál fogva a Charlie Brown senkinek nem tetszett. Blanka, egyedül maradtunk! A holnapi két csoportnál a maiból okulva már csak az Addams Familyt vetem majd be. (Ez a főcímdal itt lejjebb. A részt nem linkelem be, mert hiányzik belőle egy jelenet.) Mivel mindkét csoport kezdő, most magyar feliratot gyártok, már a hetedik percnél járok fél óra alatt, hurrá! Akartam egyébként halloweeni csokikákat is osztogatni, de ez elmarad, mert nincs halloweeni csomagolású csokika sehol, csak nagy halloweenes zacskóban Pez meg Maoam, ami egyenként már nem utal a Halloweenra. Már nem emlékszem, Ryan honnan szerezte azokat a csokikákat, amiknek a papírját máig őrzöm, de valamiért azt gyanítom, hogy rendelte az USA-ból. Így történt, hogy az én diákjaim kénytelenek 21 perces filmekkel beérni, csokika meg nincs. Befejeztem a hobbit kalandjait, és most már meg nem vagyok benne biztos, hogy nem angolul ...

Reggel fél 7-kor akartunk kelni, de érdekes módon egyikünk sem ébredt fel igazán Tomi ébresztőjére, így az időpnt 6:50-re módosult. 7-kor derült ki számomra, hogy a busz, amivel kiérünk anyuékhoz 8-ra, 7:43-kor indul, úgyhogy kicsit bele kellett húzni. Annyira jól sikerült ez a megmozdulás, hogy Liza nem tudta lekövetni a történéseket, és teljesen megdöbbentette az a felismerés, hogy korán reggel, ráadásul hajnalban, teljesen egyedül marad. Néhány megállással kb. délre értünk Hortobágyra, de ez csak tipp, nem néztem órát. Felköszöntöttük Mamát, kapott egy aszalógépet aszalni való gyümölccsel, valamint a ládát csokival. Aztán ünnepi ebédeltünk, beszélgettünk, aztán mi a negyed 5-ös vonathoz kimentünk. Együtt volt ma mind az öt dédunoka, három fiú és két lány. Édesek ezek a gyerekek. Leginkább Bencétől olvadtam el, aki gyorsan felfedezte, hogy a nagyon kicsik között ő a legidősebb, és azonnali hatállyal gondoskodni kezdett a nála kisebbekről. Kinek a papucsát vitte oda, kinek a cumij...

Liza: Drezda:

Meglátogattuk őket a Pesttől 57 km-re található új otthonukban. A házról kívülről nem készült kép, de elhihetitek, nagyon kis szép. Dömperből udvari kutya lett, és csak aludni járhat be, akkor is csak az előszobába. De ma azért egész délután velünk volt, többször be is sompolygott a nappaliba, és ott főként a számítógépasztal alatt horpasztott –nem küldték ki, annyira aranyos volt. Először az ajándékozással kezdtünk. Annyi mindent kapott ez a hároméves nagyfiú, hogy nem is emlékszem mindenre. Mindenesetre volt ott mesekönyv, ugrálóbot, trombita, rajzoló, színező (Aqua Doodle), törpe dekorgumiból, csoki meg szőnyeg. Ez az a törpe, aki miatt Tomi a következőt mondta tegnap este 11 körül: “Több egységcsomagot nem hozhatsz haza.” Azért szép lett, kár, hogy kikezdte az idegeimet a készítési folyamat :P Ajándékbontogatás közben a kisöcs is elvolt azért: Aztán jött az ünnepi ebéd: bableves, töltött kenyér, torta. Töltött kenyeret most ettünk először, és nagyon finom volt. A torta túrótort...