Ma volt az első olyan nap,
amikor Flóra alig nyúlt a játékaihoz. Ennek az volt az oka, hogy egész nap kúszva-mászva követett, mindig ott sertepertélt körülöttem, és azzal játszott, amihez épp hozzáfért. Például ki-be pakolászta a dobozból a gyümölcsöket és zöldségeket, megnézte a felmosóvödröt, rángatta a felakasztott konyharuhákat, nyitogatta-csukogatta a konyhaajtót, ilyenek. Mennyire vártam, hogy ez eljöjjön! Annyira édes, és tök jó, hogy nem sír már, hogy nem akar egyedül lenni, hanem megoldja, hogy együtt legyünk. (Amíg nem tudott kúszni-mászni meg ülni, addig ez problémás volt, mert a gyerekhordóban/pihenőszékben korlátozott ideig maradt meg, a földre meg nem tettem le csak úgy simán a hátára.)