Nápoly, második nap
Reggel korán keltünk, reggeli után bevásároltunk mindenféle földi jót az állomástól pár sarokra lévő Supero elnevezésű boltban, ami a recepciósok és a tourist informationös csaj szerint Nápoly egyetlen élelmiszerboltja, ami elég szomorú lenne, ha így lenne, mert egy kalap sz*r kb. Hűtött italt ne keress, legfeljebb kólát, abból is három fél literes flakon van összesen, jégkrémet hatosával összecsomagolva tartanak, csoki nuku (mivel Nápolyban többnyire szuvenír nuku, maradt ötletnek a csoki, de itt még az sincs, hallod, csak az Auchanban, ami szintén külön történet, mégpedig a hetedik napé), mást meg gyakorlatilag nem árulnak. Miután kijöttünk onnan, elsprinteltünk a Circumvesuviana végállomására, hogy akkor megyünk Herculaneumba és a Vezúvra. Az állomásra fél 9 körül érkeztünk, és azt láttuk, hogy minden kassza zárva. Furának fura volt, de mivel volt Artecardunk, tehát jegyet vennünk nem kellett, elindultunk a vágányok felé. Ekkor jött oda mutogatva egy olasz bácsi, hogy oda ne menjünk