LizaGazdija

A nemeztközi diák felesleges pénzkidobás lett volna, mert sehol nem kérték. Volt, ahol bemondásra elhitték, hogy diák vagyok, volt, ahol elkérték a magyar diákomat, volt, ahol egy személyivel is megelégedtek volna, amin látszik, hogy még nem vagyok 26 éves. Miért van az a gyanúm, hogy nálunk kell a nemzetközi diák, különben a kedves turista veheti teljes áron a belépőjét?   Csehországban mindenhova be lehet vinni a kutyát. Fodrászhoz, étterembe, bevásárlóközpontba. És senki nem nyafog miatta. Egyetlen kerámiaüzletre láttam kiírva, hogy kutyát bevinni tilos, de őket azért megértem.   Szörnyű időjárás uralkodik náluk. Fél óra napsütés és 30 fok, majd fél óra szakadó eső és 15 fok. Ez végtelenítve egész nap. A végén már nem is vettem elő az esőkabátot, úgyis felesleges, fél óra alatt jól szétázom, aztán a következő fél órában majd megszáradok. 

Akinek szintén nem lehet melege csak úgy szimplán. Ő Liza. Egész álló nap cseszegetjük, hogy egyen, igyon, járkáljon, legyen aktívabb. Szegény, mennyire elege lehet már ebből. Pedig az ivást akkor is forszírozom, mert olyat nem lehet, hogy egész nap nem iszik egy kortyot sem, és ő mégis megcsinálja. Még nem találtam ki a kényszeritatás módját, úgyhogy egyelőre az a módszer, hogy leülök mellé, és addig könyörgök, hogy igyon máááár, amíg megun, és lelki békém érdekében iszik 2-3 decit. Ezzel legalább 2 óra nyugalmat vásárol magának, csak utána kezdem cseszegetni ismét.

Passzív és rosszindulatú. A többit inkább nem mesélem el, pedig van még ennél jobb is.

Rossz vagyok. Mindent rosszul csinálok. Rosszul osztom be az időmet. Rosszul osztom be a házimunkát. Rosszul állok a problémákhoz. Lehet, hogy levegőt is rosszul veszek, bár ez még nem került szóba.   Nekem nem lehet rossz a hangulatom, nem lehet rossz napom, sőt fáradt sem lehetek. Ha ezek bármelyikét megemlítem, akkor csodálkozást váltok ki, miszerint "Mitől?" Csináljak többet, jobbat, szebbet. Jobban és szebben. És egyáltalán.   Hiszen amikor mások bántanak, az nem elég ok rá, hogy rossz legyen tőle a kedvem, hiszen azon túl kell lépni, csak én butus még ennyit se tudok. Fáradt sem lehetek, hiszen nem csinálok egész nap semmit, ami említésre méltó lenne, csak szakdogát írok, fordítok, időnként ajándékokon agyalok, agyalásomat megkönnyítendő boltokat járok ötletért, elmegyek könyveket átvenni, elmegyek a barátnőimmel születésnapot ünnepelni, tanítok, meglátogatom a szüleimet, házimunkát végzek. Emellett nekem ugyanúgy 35 fok van, mint bárki másnak, de ettől csak mindenki má