Nagyon gyerek
Ma bal lábbal kelt fel, és egész délelőtt mindenen visított, nem lehetett már bírni. Egyszer csak nekiállt szirénázni, akkor azt utánoztam, és mondtam neki, hogy ő valószínűleg nem is kislány, hanem mentőautó, azért nínózik folyamatosan. Ezen nevetett. Felmászott a székre, ott álldogált. Elmondtam nyolcezer-kétszáznegyvethatszor, hogy másszon le, mert le fog esni, és megüti magát, szomorú lesz. Nem mászott le. Aztán nagy robajjal leesett, úgy rendesen elterült a földön. Felállt, jött felém görbülő szájjal, de látszott, hogy nem esett nagyobb baja. Mondtam neki: "Gyere, megölellek, de ne merjél sírni." Nem is sírt, az ölelést meg a gyógyító puszit viszont elfogadta. Ha valamit többszöri kérésre sem csinál, szoktam élni a "háromig számolok" kezdetű módszerrel. Mindig elmondom, hogy ha ezt vagy azt nem csinálja, mire hármat számolok, akkor ez meg az lesz. Aztán ha eljutok a háromig, tényleg az lesz, de általában nem kell eljutni, mert kettőig vigyorogva számol vele