LizaGazdija

Voltunk ma Tomival a szigetszentmiklósi eperföldön, és szedtünk öt kiló epret. Nagyon vicces volt, két bohóc az eperföldön, pontosabban egy bohóc meg a közönsége. Tomi sikeresen leégett másfél óra alatt, én meg barnultam legalább két árnyalatot, hihetetlenek vagyunk. Vittünk a teljes kosárnyi eperből anyuéknak, holnap viszünk Tomi anyukájának is, a többit megeszem, illetve csinálok majd egy részéből turmixot. Gnóm eper, én szedtem.

Végére kéne már érni az 1984-nek, hogy mintegy 3 hét után kezdhessek végre valami mást. Sajnos elakadtam. Olyan fejezetet fogtam, ami halál unalmas, éppen A Könyv fejezeteinek tárgyalása folyik. Már csak 14 oldal van ebből a részből, összesen meg 80 oldal, mégis megfeneklettem. Olvasás helyett azt tervezgetem, hogy melyik könyvemet fogom lekapni a polcról, ha ennek a végére érek. Eddig egyébként nagyon tetszett, bízom benne, hogy ezután is fog, csak ez az egy fejezet ilyen gyilkos számomra.

Megünnepeltük Éva néni (Tomi anyukája) szülinapját borsólevessel, rántott hússal, petrezselymes krumplival, uborkasalátával, tiramisuuval, viszont elfelejtettünk Manó pezsgőt bontani. Az ajándék egy monitor meg egy krimi volt (Baráth Katalin: A fekete zongora). Beszélgettünk, levegőztünk, Rozit is kitettük az erkélyre, aki ezen meglepődött ugyan, de szerintem tetszett neki a dolog. Meg kell várni, míg elmegy a nap a gangról, és akkor máskor is ki lehet tenni.   Blanka jött fél 4-re, tiramisuztunk egyet, kicsit pletykálkodtunk :), aztán kimentünk a Vörösmarty térre. Mintegy három óra alatt körbejártuk, persze vettünk könyveket, de azért sikerült 1500 Ft-ból megúsznom ezt a programot, ami nagy szó ott a sok szép könyv között. Megvettem Andrea Cheng Marika című könyvét, amit ez az "amerikai-magyar-kínai" írónő az édesanyjáról írt, aki az 1930-as és 1940-es években volt Magyarországon katolikus neveltetésű, de zsidó származású gyerek. Hát igen, több kulcsszó is van ebben, am