Testkép
Mindig is képtelen voltam arra, hogy lássam magamon, éppen milyen az alakom, jó vagy kevésbé jó, vékonyabb vagy teltebb. Azzal mindig tisztában voltam, hogy vékony soha az életben nem leszek, de akkor is irigykedtem kicsit a vékony osztálytársnőimre. Akkor is tudtam magam kövérnek látni, amikor tíz kilót fogytam, bár akkor annak a tíz kilónak a tudata felülírta ezt a hülyeséget (meg az, hogy anyu azt mondta, ne fogyjak többet, mert már kezdek túl vékony lenni - ő meg eléggé kritikus, lehet neki hinni, ha jót mond, ha rosszat). Ez az egész onnan ered, hogy gyerekkoromtól érettségiig folyton csúfoltak azzal / beszóltak amiatt, hogy kövér vagyok (osztálytársak és olyan pasi is, akivel jártam - olyan pasi mondjuk még huszonöt éves koromban is), és nagyon frusztrált, hogy úgy éreztem, nem tudok mit tenni a kövérség ellen. Tinikorom első éveiben még nem jöttem rá, hogy pl. a zacskó chips ebéd helyett nem lendít különösebben sokat a dolgokon, de miután az ilyen hülyeségekről leszoktam, akkor