LizaGazdija

Ma egészen béna voltam, részben azért, mert nagyon hamar elfáradt a karom. Lehet, hogy azért, mert ma csak hárman voltunk, így mindenkinek végig saját szalagja volt, és gyakorlatilag másfél órán át megállás nélkül azon lógtunk meg húzkodtuk magunkat. De mivel a másik két lány nem fáradt el olyan hamar, mint én, gondolom, más ok is lehetett, talán az, hogy nem volt jó napom, és nagyon leeresztve érkeztem meg. De mindegy is, a lényeg, hogy sok bénázás után ugyan, de azért minden pózt sikerült megcsinálom, amit ma kellett. Most már tuti, hogy szeretnék menni a második szintre is, csak most pont nincs tanfolyam,  ezért arra gondoltam, addig is eljárhatnék a vasárnapi nyílt edzésekre, amikor mindenki azt próbálgat, amit akar. Igaz, ma megtudtam, hogy kell hozzá egy biztonsági tréning, amiről nem tudom, micsoda, mármint el tudom képzelni, csak az oktatótól még nem hallottam részleteket. Nem baj, megcsinálom, aztán szeretnék mindent jó alaposan begyakorolni, hogy már simán menjen, mire lesz h

Ma elég erős napom volt, a végére már ugrált a szemem alatt az ideg, mint a motkánynak a Jégkorszakban. Nem is akarok mindent elmesélni, ami felhúzott ma, csak a csoportomat emelném ki. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy kb. hat hét alatt még mindig nem sikerült megtanulni normálisan használni a múlt időt, miközben kb. hét napon át, összesen 28 órán keresztül semmi másról nem volt szó, ezt gyakoroltuk orrba-szájba. És nem megy. Holnap vizsga, és a diák hatezredszer is elmondja, hogy "I met my friend for two weeks." Naponta mondtam el a harmadik hetünk óta (ez a kilencedik), hogy az "two weeks ago", számtalanszor felírtam a táblára, ki is emeltem, hogy igen, németül "vor zwei Wochen", de a vor nem egyenlő a forral, a német vor az angol ago-val egyenlő, amit viszont máshová kell tenni a mondatban, mint német kollégáját. Tényleg nem tudom, mit kellett volna még csinálnom. És ha még csak ez az egy dolog lenne, de úgy érzem, kb. semmit sem tanultak, és

az esküvő. Amíg csak örültem neki, naponta sokszor eszembe jutott ugyan, de még maradt hely más gondolatoknak is. Amióta elképesztően sok lett a szervezési feladat, azóta folyton ezen jár az agyam. Tegnap voltunk Sümegen, megnéztük a lehetséges helyszíneket, szerveztünk némi egyebet is, és a családban is a különféle feladatokról meg szokásokról volt szó. Én este visszajöttem Bécsbe, mert ma dolgozom, Tomi meg otthon* maradt, mert megkapta tömbösítve az egy hónapja elmaradt szabadnapjait, így most két hét pihi van, viszont a családját az elmúlt két hónapban nem egész egy napot látta, szóval most velük tölt pár napot. (Meg így tud intézni ezt-azt az esküvővel kapcsolatban, a kocsi is eljut a szerelőhöz, ilyenek.) Miután visszaértem, még vagy két órán keresztül túrtam a netet pl. sminkes meg fodrász után, a végén már kb. félálomban. Eredmény? Éjjel próbaesküvőnk volt. Részben Máltán, részben nem tudom, hol, és nagyon-nagyon izgultam. Azt értem, hogyan bírtam kitalálni ezt, hogy próbaesk