LizaGazdija

Teljesen fel tudott dobni egy séta a kutyával és egy beszélgetés egy nagyon kedves lánnyal a kedvenc helyemen. Szereztem reggelit holnapra, sajtkrémes pogácsa lesz, nyami, és elhoztam az Aldiból az utolsó magnéziumos pezsgőtablettát, miután egész nap nem sikerült kimasszírozni a lábamból a görcs után maradt fájdalmat, és ezért úgy döntöttem, nem várhat a projekt holnapig. Szóval akkor képek. Telefonnal készültek, persze. Budapest fölött az ég. Azt hiszem, beleszerettem a naplementébe. Egész nap el tudnám nézni. Kár, hogy csak napi pár percig nézhetem. Ezen a képen Marci látható, amint sétál Meg ezen is. (Teljesen manipulatív vagyok: igazából összesen ebben a két esetben feküdt le a kb. egy óra hosszú séta alatt, bár tény, hogy a fennmaradó időben meg olyan tempóban haladt, mint egy csiga.) Meg az is van, hogy találtam egy sushi éttermet, ami ingyen kiszállítja nekem a sushit, ezért valamelyik nap sushit fogok ebédelni. A koreai kislányok anyukája már sokszor adot

Angolul, mert így fogalmazódott meg bennem, sorry. So am I CIA, or is it just that guys are really, really dumb? Ugyanitt: Most már legyetek kedvesek olyan pasit küldeni, aki nemcsak úgy tesz, mintha nem lenne senkije, hanem tényleg nincs senkije! Azt sem bánom, ha esetleg illünk is egymáshoz. Köszi! Valamint: Felmerül a kérdés, hogy most az van, hogy a pasik ennyire hülyék, vagy az, hogy engem néznek ennyire hülyének, vagy mindkettő, vagy akkor mi van most. Szerencsére most nem törtem össze, csak nem értek semmit. Néha úgy érzem, nem vagyok erre a bolygóra való, annyira nem értem, mi hogyan működik. Például most is. Szerencsére holnap pont találkozom valakivel, aki látott már ezt-azt, majd ő felhomályosít.

Hétfőn a babonákról beszélgettünk a koreai kislányokkal, mert a First Conditionalt ez a téma jól feldobja. Megkérdeztem őket, milyen babonák vannak Koreában, de csak olyanokat mondtak, amik a világ elég sok országában jelen vannak, például nálunk is*. (A négylevelű lóhere szerencsét hoz, a fekete macska meg balszerencsét.) Szerencsére készültem erre a beszélgetésre, kicsit utánanéztem a témának, ezért aztán tudtam mondani nekik, hogy azt olvastam, nem szabad éjjel körmöt vágni. Erre felderült az arcuk, mondván, ja, tényleg, az csak Koreában van. Megkérdeztem, miért. Elmesélték. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy éjjel levágta körmét, és aztán otthagyta a padlón. (Ömm...) De ekkor megjött a holló vagy varjú, ellopta a levágott körmöt, és azt felhasználva átváltozott a kisfiúvá. Másnap adta magát a feladat: ki kellett deríteni, melyik az igazi és melyik a hamis fiú. A fiú apja úgy gondolta, valamilyen papírfecnivel fogja bebizonyítani a fia, hogy ő az igazi, d

Túl vagyok a jelenlegi fordítási munka legnehezebb pontján. Lefordítottam már néhány undorító jelenetet, de azért elég sok mindent üt, amikor annak részletes leírását kell átültetnek magyarra, ahogy egy pedofil megerőszakol egy elkábított kislányt. Még sosem hánytam fordítás közben, és most sem, de most közel jártam hozzá. Fúúúúúj.

Óriási élmény arra ébredni, hogy begörcsölt a vádlim. Annyira régen fordul elő ilyesmi, hogy már egészen el is felejtettem, milyen király érzés. Az a nagy szerencse, hogy egyedül alszom, így aztán senki nem kapott a szívéhez, amikor felordítottam fájdalmamban. (Legalábbis remélem, hogy a szomszédba nem hallatszott át.) Megnéztem, mit kellene enni, hogy ne legyen többet ilyen, és azt látom, hogy brokkolit, almát meg grapefruitot*. Roger that, sir. *Nyilván ott figyel a felsorolásban a banán, az egyetlen, amit magamtól is tudtam, és az egyetlen, amit nem vagyok hajlandó megenni.

"NINCS TÖBBÉ MAGÁNY!" Kurt Vonnegut: Börleszk Drága Vonnegut úr, a próféta szóljon Önből!