LizaGazdija

Ma még csak harmincadszor kb., de már tegnap is végtelenítve ment. (A videót közben szigorúan nem nézem, csak szólok.) A szalagavatón erre keringőzött az egyik osztály (de már nem tudom, hogy a B vagy a C, mert összesen 2, azaz kettő év kellett hozzá, hogy már ne tudjam, melyiknek volt az ofője a töritanárunk és melyiknek a helyettesítő töritanárunk, és melyikbe ki járt, nagyon durva, pedig nekem ráadásul elefántemlékezetem van) meg az egyik osztálytársunk, akinek abba az osztályba járt a barátnője, ezért velük táncolt. Az egyik osztálytalálkozón néztünk videókat a szalagavatóról, és egyedül én szavaztam arra, hogy nézzük végig ezt a táncot, pedig szerintem nagyon szép a zene, és nagyon jó koreográfia is járt hozzá. A legjobb az első pár taktus volt, azt sosem fogom elfelejteni.

Ez annyira rossz, hogy már jó. Nem, igazság szerint ez csak egyszerűen rossz. Joanne Harris az egyik kedvenc írónőm, gondoljunk csak pl. a Csokoládéra, a Partvidékiekre vagy az Urak és játékosokra... Ugye, hogy ugye? A 2008-as új kiadás előszavában két dologra hívja fel a figyelmet az írónő: ez az első könyve, és vámpírok vannak benne. Ha utóbbi információt előbb tudom, a könyv eleve fel sem kerül a várólistámra, de mire már az előszót olvastam, mindegy volt, már csak azért is, mert ez a könyv is részt vesz a várólista-csökkentős kihívásban. Nem is mondanék sokat a cselekményről, legyen elég annyi, hogy egy kegyetlen vámpírnő dúl egy békés angol kisvárosban korokon át. Gyakorlatilag a könyv minden lapján dől a vér, iszonyú, tényleg. Én vámpírosat eleve csak akkor olvasok, ha muszáj, meg ugye most, amikor nem tájékozódtam megfelelően, de szerintem pl. a nyáron fordított vámpíros novelláskötet tizedannyira sem volt véres, mint itt egy fejezet. Van benne egy rahedli fordulat, szóval m

Még 2008-ban láttuk Tomival a Gettómilliomos című filmet, ami kegyetlensége ellenére is nagyon tetszett, ezért azonnal megvettem a belőle készült könyvet, és eltettem későbbre, amikor majd már kevésre emlékszem a filmből, mert nem akartam tovább sokkolni magam. Idén meg szerepel a molyos várólista-csökkentős kihívásban a választottjaim között, és mert már csak néhány jelenetre emlékszem, ezért sort kerítettem rá. Megérte. Valahol Indiában él egy szerencsétlen kis utcagyerek, Ram Mohammad Thomas (a filmben Jamal Malik), akinek az egész élete gyakorlatilag tragédiák sorozata. Még a humoros pillanatai is mélységesen szomorúak. 18 éves korában úgy dönt, jelentkezik a Legyen Ön is milliomos! indiai változatába, mert... Azt nem mondja meg, miért, maradjon titok, az egyik legjobb fordulat a történetben, amikor végre elárulja. Tizenkét kérdésre kell válaszolnia, hogy egymilliárd rúpia üsse a markát, ő pedig válaszol is. Mind a tizenkettőre. Mivel csak egy pincér, aki sosem járt iskolába eg

Az író 15 éves fia baleset miatt bekövetkezett halálát próbálja feldolgozni, úgy tűnik, sikertelenül. Eléggé zaklatott a könyv, nehezen követhető. Van benne valóságos történés meg vagy háromféle folytatásos álom, amikről viszont nem mindig derül ki, hogy egymás folytatásai, illetve hogy álmok vagy valós események. Emiatt eléggé nehéz olvasni. Nem tudom, mennyire segít valakin, akinek szintén meghalt a gyereke, de az biztos, hogy én nagyon szenvedtem vele. Összesen három csillagot kapott.

Ha tudom valakiről, hogy egy féreg, miért sokkol, amikor valami olyat árul el nekem, amiből csak az derül ki, hogy tényleg egy féreg?