LizaGazdija

Azért, mert könnyen megeshet, hogy Budafokon felejtjük a laptopunk töltőjét. Még nem döntöttem el, hogy sírjak, nevessek, legyek dühös, vagy valami egyéb opciót válasszak*. Egy biztos: a gép másfél órát bír töltés nélkül. Ja, Budafokra legközelebb egy hét múlva megyek tanítani, meg ugye ki tudja, meddig lesz ott az a töltő. Gratulálok magamnak, szép volt. *Gondolom, holnap korán reggel majd kibuszozom háromnegyed óra keretében, aztán hazabuszozom újabb háromnegyed óra keretében, és akkor lesz töltőm. Ha nem lesz, akkor holnap nem fogok tudni órákat tartani. Az mekkora lenne!

Egy kedves ismerős beszerzett két kis gekkót, nagyon örült nekik, mutatott róluk fényképeket, meg is lepődtem, mert nem is tudtam, hogy egy gekkó ilyen helyes is lehet. Aztán az egyikük egy óvatlan pillanatban lelécelt. Én annyira átéreztem, milyen lehet ez a gazdának, hogy még álmodtam is a történettel. Az milyen? Szerencsére néhány nap után úgy döntött a kis szökevény, hogy ideje hazatérni, úgyhogy most már minden jó, valószínűleg én sem fogok többet gekkóval álmodni :D Erről a mizériáról eszembe jutott, az milyen volt, amikor a hörcsögöm, Vivien lépett le egyszer. Nagyon szégyelltem magam: azért tudott kijutni a terráriumból, mert éjjel beesett hozzá az emeletes ágyról a párnám, ő meg kimászott rajta. Nem is lett meg soha többet, bár mindig hagytunk neki kaját, ami el is fogyott - évekig. Még egyszer láttuk, megjelent a konyhában a radiátor alatt, amikor már nem is laktunk itt, de egyikünk sem merte megfogni, mert akkorára hízott, mint egy patkány. (Az is lehet, hogy csak nekem

mint egy kis hajnali rosszullét.

Danival neveztünk be erre a túrára, ami szombaton 5-kor indult a Déli mellől, és este fél 11-re ért vissza. Közben volt négy-négy óra buszozás plusz fél-fél óra pihenő, na meg egy szép túra. Nagyon jó időnk volt, október végéhez és hegyvidékhez képest meg aztán pláne: végig sütött a nap, sehol egy felhő, és volt vagy 20-22 fok. A Myrafällénél gyönyörű vízeséseket láttunk, a Steinwandklammban meg gyönyörű sziklákat, és még jó magas létrát is lehetett mászni. Meg volt azért turistaház is, ahol lehetett pihengetni, enni-inni. Kétszer is. Mindkét természetvédelmi területre (Myrafälle és Steinwandklamm) belépő ellenében lehet bemenni, de ez nem egy nagy összeg, felnőtteknek 2 euró, gyerekeknek 1, csoportban érkezőknek 1,60. Jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk (részben azért, mert fél 12-kor sikerült lefeküdni aludni, és 3-kor keltünk). Minden szép és jó. Leparkoltunk, és megnéztük magunknak azt a sziklát: oda fogunk felmászni A Myrafälle bejáratánál A vízesések egy része