LizaGazdija

Miért ilyen nehéz?

Békésen sétáltam át az aluljárón, és persze megint ott álltak azok a hölgyek, akik mindenkinek az arcába hajolnak, és próbálják elpasszolni a valamilyen újságot (nem a Fedél nélkült) meg a valamilyen képeslapjaikat. Én mindig mondom, hogy köszönöm, nem, most is így tettem. Kettő jött oda, hogy ingyen van, mondtam, hogy köszönöm, nem, erre a harmadik összecsavarta az újságjait, és ráhúzott egyet a vállamra. Kész, ezen annyira megdöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Érted, megüt az újsággal, mert nem kell a papírszemét. Megfordultam, ő meg az egyik társa néztek rám, ő ilyen nagyon tenyérbe mászó módon vigyorgott, a másik inkább mintha megijedt volna. Ekkor én is elmosolyodtam, és nem túl intelligens módon bár, de nagyon kedvesen, végig mosolyogva azt mondtam neki: "Anyádat ütögesd!", aztán eljöttem. Nem jött utánam. Néha tényleg megdöbbenek, mennyi suttyót hord a hátán a Föld. Egyszerűen nem tudom magam túltenni a megrökönyödésen, hogy hogyan merészelt hozzám érni. Hihete