LizaGazdija

Tomival sokszor beszéltünk már arról, hogy én nagyon szeretnék visszamenni nyaralni, ő meg nagyon szeretné látni, milyen is az a hely, amiről ennyire ellentmondásos képet tudtam kialakítani benne. Már tavaly nyáron megbeszéltük, hogy idén szeptemberben ott nyaralunk, és január közepén le is foglaltuk a szállást, és megvettük a repjegyeket is. Aztán izgatottan vártuk a szeptember 9-et. Nagyon szuper szállást sikerült találni Sliemában, kb. a lehető legjobb helyen volt, és tartozott hozzá egy minikonyha is, így két-háromnaponta tudtunk főzni, ami jelentősen csökkentette a költségeket. Kaptunk gyerekágyat is, ennek külön örültünk, mert nem akartunk volna két hétig együtt aludni Flórával, hátha aztán itthon sem marad meg többet az ágyában. Rengeteg helyen voltunk a két hét alatt, sok mindent meg tudtam mutatni nekik, de már látszik, hogy még két hétre való program maradt. Ez egyébként egészen hihetetlen: feleakkora az ország, mint Budapest, mégis annyi benne a látnivaló, hogy nem érsz ...

Voltunk boltban, Flóra a hátamon utazott. Kérdeztem, kér-e banánt, erre mondta, hogy "eee!", ami azt jelenti, igen, úgyhogy vettünk egy fürtöt. Itthon letettem a földre a gyereket, mellé meg a szatyrot, mert szereti megnézegetni, miket hoztunk. Bejöttem a szobába, hogy eltegyem a helyére a bankkártyámat, és egy nagyon panaszos sikoltásra szaladtam vissza az előszobába. Kérdeztem, mi történt, aztán láttam, hogy a gyerek fogja a fürt banánt. Kért. Elmosolyodtam, amiből valamiért arra következtetett, hogy nem fogok adni, vagy talán csak nem voltam elég gyors, és ekkor - most jön a lényeg! - átölelte a fürt banánt, hasra feküdt a földön, és úgy zokogott :D Nem tehetek róla, nagyon röhögtem. Meg kell zabálni ezt a lányt, annyira édes. Meg is mondtam neki, hogy ha nem lenne, haladéktalanul ki kéne találni. (Ezt naponta hallja szerintem.) Azért megkérdeztem tőle, volt-e már olyan, hogy nem kapott banánt, amikor külön neki hoztuk, és még kért is, erre abbahagyta a sírást. És kapott ...

Kiírtak egy tendert, keresik a céget, amelyik a Málta-Gozo távon üzemeltet majd új, gyorsabb hajókat. A feltételek között szerepelt, hogy a cégnek legyen 5 év tapasztalata meg 10 millió eurós éves forgalma, amúgy az EU-n belül keresték a szerencsés nyertest. Jelentkezett is a Virtu Ferries, ami máltai cég, 30 éve van a szakmában, a forgalma passz, de meglepődnék, ha nem érné el az elvárt összeget. Április 13-án hirdettek eredményt: egy 2018. április 10-én indult cég nyert. Na most... Nem tudom, mikor volt a pályázat leadásának határideje, de minimum izgi, hogy a cég még pont össze tudott rakni egy pályázatot, odaért vele a határidőre,  és 3 napos korában már meg is volt az eredmény. Nagyon alaposan nem nézhették át a pályázatokat, azt gyanítom. Meg még azt is, bár a cikk nem utal rá, hogy itt calakinek a valakije bonthatott pezsgőt péntek este. Nem tudom, más lelkén segít-e, az enyémen kicsit igen, hogy azért nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. Igaz, Máltán az embereknek azért ma...

Ausztriában élve többször eszembe jut, hogy a mi gyerekünk jó eséllyel kétnyelvűként fog felnőni, ha itt maradunk. Ez alapvetően nagyon jó dolog, megkönnyíti például további nyelvek elsajátítását, ami különösen azért jó hír, mert nekem azért van egy icipici problémám azzal, hogy a másik anyanyelve nem az angol lesz, hanem a német. (Nem tudom, hogy tudott bennem így elromlani a német szeretete laza négy és fél év alatt, hihetetlen.) Aztán erről mindig eszembe jut Málta. Ott az emberek túlnyomó többsége kétnyelvű, mivel a máltai és az angol is hivatalos nyelv az országban, így az angol oktatására kicsi kortól fogva nagy hangsúlyt fektetnek. Van is, akinél bejön, de vannak azért ijesztő dolgok. Az egyik napilap komment szekciójában szoktam kemény dolgokat látni, sőt a cikkekben is - rengetegen vannak, akik nem tanulnak meg rendesen angolul, tehát a helyesírás gyatra, igék és melléknevek vonzatát többnyire találgatják, a főneveket hasraütésszerűen képzik igékből és melléknevekből, az ige...

Minden évben viszonylag sokan meghalnak náluk azért, mert bemennek a tengerbe olyankor, amikor nem kellene, pl. túl nagyok a hullámok. Aztán fura dolgok is történnek, például tavaly eltűnt egy német tini, először csak a hátizsákját találták meg a papírjaival meg a telefonjával, és szemtanúk azt mondták, utoljára bringázni látták Dingli környékén. Később meglett a bringa meg ő is, sajnos már csak holtan, de az azóta sem derült ki, mi történt vele, csak annyit lehet tudni, hogy nem a tengerből került elő. Pár napja eltűnt egy máltai meg egy külföldi srác (ez azért lepett meg, mert az ilyen esetek a külföldieket szokták érinteni, talán a három év alatt, amióta követem a máltai híreket, még nem is hallottam olyan máltairól, aki tengerbe fulladt), a hátizsákjuk a papírjaikkal meg a telefonjaikkal előkerült, és szemtanúk azt mondták, utoljára bringázni látták őket, aztán meglett a bringájuk is. Ez azért eléggé hátborzongató volt, elképzelem, mit éreztek a szülők (a máltai srác szülei tuti,...

Hétvégén 100 embert kellett kimenteni a Kék Lagúnánál a tengerből, mert a két piros zászló ellenére bementek a vízbe, aztán elragadta őket az áramlat. Állítólag egész délelőtt és délután zajlott a mentés. Ma reggel meg valaki beindította a poroltót egy buszon. Mindenkit beterített a fehér por, és óriási dugó alakult ki. Nagyon jó poén, tényleg, kíváncsi lennék, akkor is röhög-e majd az illető, amikor kifizettetik vele a busz takarítását meg a kártérítést. Mert remélem, kifizettetik.

Ma 3 éve érkeztem meg Máltára, Sliemába, a Corner Hostelbe,ami fél perc sétára volt a tengertől. Milyen izgalmas volt! Előtte 10 napnál hosszabb időt nem voltam külföldön.   Az első nap körbesétáltam Sliema partját. Már nem emlékszem sajnos, meddig jutottam, de ez a szobor (?) már akkor is tetszett, és aztán is mindig örültem, amikor láttam. (Ez nagyon gyakran volt.)   Az első testközeli találkozásom a máltai tengerrel! És csak másnap estére gyűjtöttem be életem első medúzacsípését :D Azon kívül még kettőt sikerült a kb. egy év alatt, egész jól megúsztam, és egyiknek sem lett maradandó nyoma, pedig tud. És itt még nem hagytam kint két órára száradni a kedvenc nadrágomat a napon, ezért még szép, erős színe van. Az ominózus eset óta fakó, kb. alig látszik, de azért hordom, mert továbbra is (egyik) kedvenc nadrág.

Máltán még sokáig hír lesz, hogy összeomlott (Adélnak igaza van, tényleg olyan, mintha nekünk holnapra eltűnne a Balatonunk vagy a Kékestetőnk), megy a köpködés, hogy ki tehet róla (a kormány, mert nem csinált semmit, az ellenzék, mert szintén nem csinált semmit, hogy a kormány csináljon valamit, a nyomik, akik szaladgáltak a tetején, a kormány, aki nem büntette meg őket, stb.), mi lesz most Gozóval, érdemes-e ezek után meglátogatni a Dwejra-öblöt, satöbbisatöbbisatöbbi. Ennek okán napi legalább két cikk íródik, és én csak egy máltai híroldalt követek, szóval... A lényeg, hogy ma nagyon érdekeset láttam: néhány búvár (a tilalom ellenére, nyilván) kivonult a helyszínre, merült egyet, megnézte, mi maradt szegény Azúr Ablakból, és le is videózta. A híroldal meg megosztotta a közzel az anyagot. Nagyon érdekes, szerintem érdemes megnézni. Ha nem is mind a hat percet, de legalább belekattintgatni, meg aztán a második videó csak két perc. Itt látható . Amúgy sosem jutna eszembe búvárkodni, ...

2014-ben: Ma:   (A Times of Malta videójából vettem)  Itt látható egy szép videó: https://www.facebook.com/LovinMalta/videos/1932191830337302/ Nagyon szomorú vagyok, amiért összedőlt. Gyönyörű volt, szerettem. Persze, természetes folyamat, az erózió következménye, de akkor is sokkoló. Három éve még úgy saccolták a szakértők, hogy 2100-ra fog leomlani, és akkor is csak a középső, egyre vékonyodó rész, a "lába" megmarad. Nem nyertek.

Szépséges hely, nagyon szeretem. Kétszer voltam ott, bármikor visszamennék. De lehet, hogy sietni kell, mert a jelek szerint már nem sokáig lesz ott. A Facebookon találtam az összehasonlítást, az első kép az 1890-es években készült róla, a második 2016-ban. Szomorú, nagyon szomorú.

Ha már írtam erről a fordulatról, hogy tök szabálytalanul lecserélték a győztes dalt az énekesnő egy másik számára, gondoltam, megmutatom mindkettőt.   Ira Losco - Chameleon (ez nyert)   Ira Losco - Walk on Water

Megvolt az Eurovíziós Dalfesztivál válogatója Máltán is, meg is nyerte egy bizonyos dal . A Times of Malta cikkéhez fűzött kommentekből ítélve talán a többség tényleg elégedett is volt vele. Erre ma megírja az újság, hogy a győztes dalt lecserélték, az énekesnő inkább mégis egy másik számot ad elő. Ez milyen már? - Válasszátok ki, melyik dal menjen a versenyre! - Oké, legyen ez, ezzel van esélyünk, ezt imádni fogja a nép. - Szuper, akkor ez lesz. Ja, bocs, mégsem, inkább valami egész más lesz, háhá. Kabaré.

Máltán nem viccelnek a karácsonnyal és környékével. Amikor egy ismerősöm feltett egy képet az egyik gozói falucska idei betleheméről, még csak gyanakodtam, de a hivatalos album láttán meggyőződhettem róla, hogy ez bizony pont az, aminek látszik. Tudni kell Máltáról, hogy szinte minden házban van életnagyságú betlehem a karácsonyi időszakban, általában a konyhában vagy az előszobában, és versenyt is csinálnak ebből - átjárnak egymáshoz az emberek, megnézik egymás betlehemét, és van egy zsűri is (gondolom, per falu), akik szintén járják a házakat, és a végén győztest hirdetnek. Ghajnsielem megoldása engem még ezzel együtt is meglepett.

Van egy spanyol pasi, Ruben, akit tavaly ismertem meg Máltán egy Couchsurfing-összejövetel alkalmával. Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, voltunk egy-két festán más lányokkal, plusz egyszer strandoltunk is. Nem jött be, mert a 40 évéhez képest hihetetlenül gyerekes, valamint azzal végképp teljesen elásott minden reményt, amikor a strandolás alkalmával nekiállt izmozni, konkrétan fekvőtámaszokat nyomott, meg lezavart egy kisebb edzést. Van néhány dolog, amitől viszketek, ez például pont ilyen. Még a nyár folyamán megharagudott, amikor többedszer kértem, hogy ne bökdössön és ne csikizzen, és ha lehet, úgy általában ne nyúljon hozzám, mert idegesít, és mert nem szeretem, ha férfiak csak úgy fogdosnak. (Higgyétek el, falra mászásig idegesítő szokás, főleg akkor, ha ötpercenként előfordul, még akkor is, ha minden nővel csinálja - ezt láttam a szememmel, onnan tudom.) Így ért véget a kapcsolattartás/barátkozás, vagy minek is nevezzem. Ruben szeptemberben haza is ment, aztán januárban vis...

Még tegnap. Másfél órát késett a gépem, volt némi turbulencia is, aminek nem örültem, de azért nem kezdtem el sírni, mint a mögöttem ülő csaj. Szegény, tökre megértem egyébként, bennem is felmerült, hogy nem szeretnék lezuhanni. Az utolsó időszakban elbúcsúztam az összes helytől, amit szeretek Máltán, és a barátaimmal is találkoztam, illetve majdnem mindegyikükkel. Gergővel utoljára múlt szerdán volt üvöltözés, akkor mondjuk majdnem megütött a guta, de szerencsére az utolsó hetet sikerült csendben eltölteni egymás mellett. Az utolsó napomon javasoltam, hogy vegyük le a státuszt a Facebookról, mert tök félrevezető, hogy ki van írva, hogy együtt vagyunk. (Ketten is megpróbáltak egyikünkön keresztül kérni valamit a másikunktól, ami nyűg, ha mi már csak egymás mellett élünk, mert muszáj.) Le is vette, mire hazaértem. Szóval most már nem köt egymáshoz semmi. És jó nélküle lenni. Tegnap még otthon voltam (mármint a szüleimnél otthon), örültem a szépségesen felújított szobámnak, ami mostant...