Hosszú hétvége
A csütörtököt már elmeséltem, most a péntek jön :) Nagyon izgalmasan indult a nap, azonnal kiderült, hogy egy Móka Miki az én kiskutyám. Vagy Móka Niki, mégiscsak lány. Esetleg tréfarépa. Tomi kiment WC-re, és nyitva hagyta az ajtót, de csak résnyire, hogy addig is folytatódjon a szellőztetés (amit a biztonsági lánc vagy mi beakasztásával szoktunk amúgy eszközölni). A kutya átkutatta az egész lakást, és kereste Tomit, mert lemaradt arról a pillanatról, amikor Tomi kiment. Liza mindenhová benézett, mindent megszagolt, én meg mondogattam, hogy nyugi, mindjárt jön. Gondoltam, addig iszom egy szörpöt. Elő is vettem az ásványvizet a hűtőből, amikor a bejárati ajtónak háttal állva arra lettem figyelmes, hogy gyanúsan világos lett a lakásban. Megfordultam: a bejárati ajtó tárva-nyitva, kutya persze sehol. Kezemben az ásványvizes palackkal kirohantam, és még éppen láttam, ahogy Liza elindul lefelé a lépcsőn. Kirohantam, és ráordítottam (mert szegény elég süket), hogy azonnal jöjjön vissza. N