Érzelmi kavalkád
Megnéztem ma Vallettában a déli ágyúlövést, ami egész évben van, esőben-napsütésben, minden áldott nap délben (és négykor is, de az nem olyan híres). Amikor először éltem itt, akkor vagy hatszor is láttam, most csak kétszer. Videóra vettem az egészet (kb. négy perc), és az aláfestő zene első hangjára elbőgtem magam, majd végigbőgtem az egészet. Persze azért kulturáltan, szerintem a hátam mögül nem látták, de hát akkor is. Pedig nem örökre megyek el, tuti, hogy jövök még nyaralni. Mégis. Az ágyú után beültem a vallettai moziba, mert ott még sosem jártam, és megnéztem az Inside Out, avagy Agymanók című mesét. És azon is bőgtem. Nem semmi. Plusz egy meghatódás. Az utolsó napomon kimentem az iroda elé megmelegedni, mert odabent iszonyú hidegre állították a légkondit, de kint szakadt az eső, és majdnem olyan hideg volt, mint bent. Nem sokkal utánam kijött egy kollégám is, és a következő párbeszéd zajlott le. Én: Esik az eső. Ő: Sír, mert elmész. Én: Awww. Erre átölelt. Nagyon jófej