Álom
Flórával álmodtam, miközben vele aludtam délután, ami már önmagában is vicces. Hazafelé tartottunk valahonnan, talán valami vizsgálatról, amikor észrevettem, hogy ott felejtettük a sapkáját. Mivel fújt a szél, gondoltam, nem ér rá legközelebbig, visszafordultunk. Flóra még mindig kicsi volt, de már olyan két év körüli. Bandukoltunk, amikor egyszer csak lehajolt, felvett valami koszt a földről, és megpróbálta betömni a szájába. Azonnal lecsaptam rá, benyúltam a kosz után, mire jó erősen összezárta a száját, kicsit küzdeni kellett, aztán én nyertem, a kosz kijött. (Ez ilyen kutyatulajdonos koromból feltörő emlék, Lizával és Marcival sem egyszer játszottuk el :D Poén, ahogy a tudatalattim a gyereknevelést a kutyaneveléshez hasonlítja.) Flóra kicsit duzzogott, mire én: - Tudod, a földről semmit sem szabad bevenni a szádba. - Minek? Ugyan a kérdés fura volt ugyan, de hát kétévesen az ember még nem beszéli hibátlanul az anyanyelvét. (És később sem, höhö.) - Azért, mert megbetegszel, és a