Fura emberek vannak
Tegnap pörgettem békésen a hírfolyamot a telefonomon, amikor egyszer csak szembejött egy elütött, vérbe fagyott kutya, ráadásul mindjárt három fotón. (Vagy többön, nem tudom, háromra emlékszem.) Még jó, hogy telefonon görgettem, így nem láttam nagyon részletesen a szétroncsolt kis testet, viszont azzal a lendülettel már rejtettem is a posztot. (Amúgy egy volt egyetemi oktatóm tette ki, aki nagyon szívén viseli az állatok sorsát - ami jó dolog -, napi sok gazdikereső kutyát meg is oszt, satöbbi, ja, és az is ő, aki rendszeresen ír posztokat arról, hogy a férfiaknak csak a természetes nőket kellene szeretniük, majd aztán szinte kizárólag kacsaszájú, narancsssárgára szolizott, rajzolt szemöldökű lányok képeit lájkolja - amivel megint csak semmi baj, csak kicsit ellentmondásos. Nyilván, ha túlságosan sokszor jönne szembe a hírfolyamomban, beállítanám, hogy nem akarom látni, mit működik a Facebookon, de itt még nem tartunk, csak időnként elgondolkodom rajta, hogy esetleg meg kéne tenni.) No