LizaGazdija

Ezen a hétvégén durván sokat aludtam. Jó, tegnap nem, mert 7 órát, egyszer négyet, egyszer hármat, de ma... Ma 10 órával indítottam, és később még beneveztem kettőre. És Mamával meg rengeteg csokival és sütivel álmodtam. Nem kizárt, hogy édességhiányom van, pedig eszem itt is édeset pont eleget, talán még sokat is. Hmm, fura vagyok.

Az a tanulság, hogy gyerekkori kedvenceket nem nézünk újra felnőtt fejjel, mert nem és kész. Erre már A farm, ahol élünk esetében is rájöttem, de úgy tűnik, azóta elfelejtettem. És akkor még nem említettem, hogy kinyomoztam az amerikai változat címét (Apád-anyád idejöjjön, mindig Rékáéknál néztük, most már erre is emlékszem), és meg fogom nézni, tanulság ide vagy oda. Szörnyű. Fent van a film youtube-on, de akadozik a kép, csúszik a hang, élvezhetetlen. Sehol máshol nem találtam meg, csak magyarul. Úgyhogy akkor megnéztem magyarul. De ez nem az a szinkron, amit én ismerek, és közelébe sem ér a réginek. Vannak a filmben számomra ikonikusnak tűnő mondatok, amik úgy voltak jók, ahogy eredetileg voltak, és most gagyik lettek. Pl. "Es gibt Momente im Leben, wenn man die Notbremse ziehen muss", ami szó szerint azt jelenti: "Vannak pillanatok az életben, amikor meg kell húzni a vészféket", és a régi szinkronban ezt is mondták. Az újban? "Vannak pillanatok az

Hétfőn németes állásinterjúra megyek, amire most, hogy Danijela hazautazott augusztusra, és nincs kivel németül beszélgetni, filmezéssel és olvasással gyúrok. Ephraim Kishon legjobb autós történeteit olvasom, vicces kis humoreszkek, ráadásul tök könnyen lehet velük haladni, meg is lepett, mert én alapvetően elég lassan olvasok németül, de ez tök gyorsan megy, mintha angol vagy magyar lenne. Gondolkodtam, milyen filmet lehetne megnézni, és mivel már hetek óta ott motoszkál a fejemben A két Lotti, meg az, hogy mennyire szerettem gyerekkoromban mind a könyvet, mind az 1993-as filmet, gondoltam, akkor megnézem azt. Igen ám, de a youtube elém lökte az 1950-es változatot, amit egyszer alsóban megmutatott nekünk Margit néni, amikor olvastuk a könyvet. Még azt is tudom, hogy lehetett jelentkezni, kinek van meg a film, és én jelentkeztem is, de Margit néni nem engem választott, mert nekem az 1993-as volt meg videón, Teklának meg az 1950-es, mert az az eredeti. Nehéz volt ezt lenyelni (egy 7-8