LizaGazdija

Nagyon ritkán írok csoportokról, pláne hallgatókról, de ez most nem bír bennem maradni. Jó ideje először volt olyan csoportom, amelyik garantáltan nem fog hiányozni. Erről egyetlen résztvevő gondoskodott, bár akadt még kettő, akivel kicsit nehéz volt. Ez az egy viszont elképesztő, ilyen embert talán még nem is láttam. Nagyon lelkes, motivált, nagyon kedves is tud lenni, ugyanakkor kegyetlen bunkó beszólásokat tud megereszteni a többiek felé, és mivel rettentően... nem okos, ezért folyamatosan kérdéseket tesz fel, ezek harmadának semmi értelme, harmadát már megválaszoltam 1-100 alkalommal, a maradék jó. Ha tőlem kérdez, csak tőlem jó a válasz - ha megkérdezi, mit jelent a "cat", és a mellette ülő megmondja neki, hogy macska, akkor rárivall az illetőre, hogy ő engem kérdezett, és a másik mit szól bele. Egyébként is irtó furcsa reakciói vannak, a legapróbb dolgoknak sikítva örül. Minden kérdésének nekifut három-négy-ötször, mire kiböki. Csak úgy tud gondolkodni, ha ír, viszont n...

Nem tudom, mi van velem. Régen is kötődtem a csoportjaimhoz, az elsőkhöz nagyon erősen, de mindig el tudtam engedni őket. Bécsben eddig akkor volt a legkönnyebb, amikor 7 hetes volt egy tanfolyam, de a legelején a 12 hetesnél sem volt gond. Most, a Violával itthon töltött két év után visszamentem, és az első 12 hetes csoport "kirepülése" teljesen hazavágta a hangulatomat. Nem is értettem, de meg is sirattam őket - jó, ebben benne lehetett, hogy egybeesett a búcsú a karácsonnyal. Még mindig tudom mindegyikük nevét, sőt néhányuk születésnapját is, pedig 5 hónap telt el, és legkésőbb 2 hónap alatt ki szoktak hullani a fejemből ezek az infók*. A második csoportnál azt a stratégiát választottam, hogy távol tartottam őket magamtól: alig meséltem valamit magamról, így róluk sem tudtam meg olyan sokat. Az elsők közlékenyek voltak, ettől én is az lettem, gondoltam, ez okozhatta az extrém erős kötődést. Persze a másodikak Business Englisht végeztek nálam, ami eleve kevesebb lehetőséget...

nem jártam dolgozni péntekenként, egyetlen munka világába visszavezető tréninget sem tartottam, annyi túlórám volt korábbról. Nem tudom, ez hogyan jött össze, mivel már a karácsonyi szünetet is a túlórákból oldottam meg, de a lényeg, hogy jó volt. Igaz, nem sokszor pihentem, talán egy péntek volt közben, amikor csak a fordítással mint kötelességgel kellett foglalkoznom, egyébként legtöbbször utazáshoz készülődtem. Mindenesetre mostanra elfogytak a túlóráim, ráadásul lebetegedett az a kolléga, aki helyettem volt a csoportommal péntekenként*. Így hát ma be kellett mennem (hüpp-hüpp... csak viccelek), viszont tegnap kiderült, hogy ezzel a lendülettel helyettesítenem is kell délután. Szóval egyből összejött még egy pénteki szabadnap. Dolce vita. Majdnem. *Ez volt a nyolcadik hetük a tizenkettőből, most találkoztak velem először pénteki napon :D Kérdezték is: "Elfogytak a túlóráid?"** **Company policy, hogy magázódunk a résztvevőkkel. Magasabb szinteken, ahol már szünetekben is an...

Sokkal többször szeretnék írni, és nem csak a lányokról, de annyira nincs idő semmire, hogy hajjaj. Múlt hét óta megint dolgozom, és bár a második napon mindjárt ápolási szabadságra kellett mennem, mert mindkét kisasszony belázasodott már a munka előtti napon (első nap a nagynénjük vigyázott rájuk, második napra nem találtam senkit), tök hamar visszarázódtam. Régen gagyi könyvből kellett volna tanítanunk, ezért mindenki a kedvenc angol tankönyvét használta, most viszont egy szuper sorozatból dolgozunk, így csak kiegészítő anyagokat kell nyomtatni. Általában is sokkal kevesebbet kell nyomtatni meg fénymásolni, sokkal egyszerűbb lett az adminisztráció, és egy ideje már a (7 év után ismét) 12 hetes tanfolyamok után minden oktató kap egy hét szabadságot, ha kér. A szemem is könnybe lábadt, annyira gyönyörű ez, bár élni nem fogok vele, azt hiszem. Aki nem él vele, az dolgozik az üres hetében is, amikor nincs saját csoport. A kollégák szeretettel fogadtak, ez jólesett. Amikor elmentem, 25 fő...

Aki nálunk tanít, annak mindig van min izgulni: 3 évente azon, meghosszabbítják-e a projektet, évente azon, a feltételek felülbírálásakor nem derül-e ki, hogy kevesebb hallgató jön majd, így kevesebb tanárra van szükség, stb. Bár határozottan az oktatás területén dolgozunk, a teljes munkaidő nem 24-27 óra, mint a közoktatásban*, hanem 38,5**, így kétszer annyi munkával érhetjük el azt a fizetést, amit pl. egy középiskolai tanár kap. A közoktatásban dolgozó tanár szabadsága kb. egybeesik a közoktatásban tanuló gyerekei szabadságával. Kb., mert a tanév két héttel tovább tart, cserébe két héttel korábban is kezdődik, nyáron simán meg lehet nyerni némi ügyeletet, táboroztatást, ilyesmit, és előbbi az összes többi tanítási szünetben is játszik. De mégsem 10 hét nyári szünetet kell megoldani max. 5 hét szabadságból, hanem max. 4-5-6-ot.  Ezen okoknál fogva merült fel bennem, hogy a közoktatásban kellene angolt tanítanom legkésőbb akkortól, amikor Flóra elsős lesz. Ez már nem lesz olyan s...

 A második péntekre kissé félve mentem, miután az első alkalommal 3 órán át tartott a szerepjáték, ami az első óra után számomra már teljesen érdektelenné vált. De jó volt: semmi szerepjáték, csak néhány rövidebb videót néztünk, azokról beszélgettünk, volt egy-két feladat ezekhez kapcsolódóan, és ezzel szépen eltelt az idő. Fenti volt az egyik, nekem nagyon tetszik. Kaptunk hozzá szöveget is, szerencsére, különben én bajban lettem volna. Arról szól, hogy nagyon nem jó irányba halad a világ, bajok vannak, majd jön a refrén, ami kb. így szól: "Hová lesz az út, hová tartunk, engem, ha lehet, ne vigyen magával, kapitány, engem a legkevésbé sem nyugtat meg, ha mind együtt süllyedünk el." Nimm mich, wenn's geht, net mit, Kapitän. Ez annyira jópofa!  A továbbképzés végén mondta az előadó, hogy majd küld nekünk anyagokat meg egy tesztet, mármint kettőt, mert mindkét péntek témájában egyet-egyet, ezeket majd küldjük vissza kitöltve, és akkor megkapjuk az oklevelünket. Kicsit csodá...

 Az derült ma ki, hogy nekem inkább az olyan jellegű képzés fekszik, ahol van egy tudásanyag, amit (persze színes-szagos formában, ppt-vel, videókkal, stb. fűszerezve) átad az előadó, majd játékos feladatokon keresztül kipróbáljuk az adott módszert. Ma egy olyan továbbképzésen voltam, ahol kb. három órán keresztül húztunk egy szerepjátékot, aminek az első órája vicces és érdekes volt, de utána egyre jobban eluntam, és már nagyon vártam, hogy végre dél legyen, és el lehessen jönni. A játékot nem előzte meg információátadás, csak a legeslegvégén, kb. három óra után csatoltuk a képzés témájához, de én azóta sem értem, mi volt a pontos kapcsolat. Az ötévente ismétlendő képzés* célja, hogy megfelelően, egyenlően legyünk képesek bánni a különböző nemű és különböző származású/kultúrájú/hátterű tanítványainkkal (ha ez esetleg valakinek amúgy problémát okozna**). Az volt a kapcsolat, hogy "megfigyeltük a kommunikációt, és megállapíthatjuk, hogy mindenkit meg kell hallgatni, mindenki vélemé...

 Visszajönnek a csoportok is, de nem mind egyszerre, és különben is egyik nap A csoport, másik nap B csoport rendszerben, ahol is otthoni feladatot kapnak arra a napra, amikor nem kell jönniük. Nem minden csoport jön vissza, azé, akinek csak egy csoportja van (és nem kettő, mint a többségnek), még márciusig nem, viszont ezek a kollégák márciusig home office-t kapnak. Ennek úgy megörültem, hogy nagyon, szinte ujjongtam. Aztán rájöttem, hogy az én egyik hallgatóm minden nap bejár, mert otthonról nem tud zoomolni, szóval én nem mehetek home office-ba. Osztottunk-szoroztunk a főnökömmel, és a vége az lett, hogy valóban nem. Ő azt javasolta, menjek be csak heti kétszer, adjak otthoni feladatot a pasinak, de az nem lenne jó ötlet, mert tök kezdő csoportom van, és pont ez a pasi a leggyengébb, nagyon lassan, nehezen ért meg dolgokat, tehát neki szüksége van arra, hogy minden nap ott legyen élőben az órán. Így történt, hogy mindenki más, akinek csak egy csoportja van, hétfőtől márciusig ot...

 hogy maszkban kell tanítani. Itt már múlt héten bezárták az összes sulit, ahová 14 évesnél idősebb gyerekek járnak, ezért azt hittük, mi is megint átállunk online oktatásra, de nem ez történt. Nekünk csak annyi instrukció jött a megbízónktól, hogy mostantól nemcsak a folyosón és a többi közös térben, hanem a termekben, óra közben is hordani kell a maszkot mindenkinek. Én csak ma tudtam meg, milyen ez, mert múlt héten szabadságon voltam, meg igazából most is, csak hétfőnként be kell mennem megtartani egy órát. Szóval sejtettem, hogy szívás lesz FFP2-ben tanítani, és nem csalódtam. Szerencse, hogy ma nem angolt kellett tartanom, mert ennél az óratípusnál csak 50-60 perc a beszélős rész, utána mindenki elfoglalja magát csendben, de abban az 50-60 percben úgy éreztem, rosszul leszek. Most erősen bízom benne, hogy mire visszamegyek, addigra vagy mégis átállunk online-ra, vagy olyan csoda történik, ami miatt csak a folyosón kell maszk. Ha meg nem, akkor ez van. Bár, oké, angolórán a hal...

Reggel bejött hozzám az egyik kolléganőm, és küldött egy gyerekmaszkot Flórának. Ő a fiának vette, aki már hétéves, és rá kicsi lett, ezért gondolta, akkor hozzam el én a gyereknek. Nagyon aranyos, nagyon jólesett, és Flóra is nagyon fog örülni neki, mert nagyon bírja a maszkot, és időnként mondja, hogy szeretne, de eddig egy olyan FFP2-je volt, ami nem illeszkedik igazán jól az arcára. (Tudom, ekkora gyereknél nem javasolják a maszkhordást, de nem is akarjuk gyakran és hosszú időre ráadni. Kb. kéthetente egyszer tömegközlekedik legfeljebb húsz percet, meg hetente egyszer eljön velem a boltba, ahol húsz percet sem töltünk.) Még múlt héten összefutottam egy nővel abból a csoportomból, amelyiknek az utolsó hetére esett a karantén első hete, így se búcsúóra, se vizsga nem volt. A vizsgákat nyár óta folyamatosan pótoljuk, és ez a nő például most került sorra. Éppen a vizsgára tartott, mondta, hogy aggódik, mert B2-es eredményt akart (B1-es volt a csoport), de így, hogy június óta semmit se...

 Nagyszerű ötlet lenne néhány havonta mindegyik tanár kollégát leküldeni néhány napra az irodába, hogy mindenki rendszeresen végezzen adminisztratív teendőket is. Nagyon megtanít a másik munkájának megbecsülésére. Nem mintha úgy gondolnám, bárkire is jellemző lenne, hogy nagy ívben tojjon az asszisztensekre, de ha mindenki látná, mennyi pluszmunkával jár az, ha mi, tanárok nem végezzük pontosan az adminisztráció ránk eső részét, lehet, hogy sikerülne pontosabban végezni. Igen, itt magamra is nézek, magamnál is találtam két hetet, amikor nem sikerült kinyomtatni és leadni pénteken a haladási naplót. (És olyan is van, akinél kb. 50 naplót kellett kinyomtatni, miközben tavaly szeptembertől kezdve ellenőriztem, minden papír megvan-e.) Többször eszembe jutott, milyen jó, hogy már A. az asszisztens a mi projektünknél, és nem E. - E. valószínűleg torkaszakadtából üvöltene minden egyes ilyen jellegű hibáért. E. kb. 3 éve nincs már nálunk, de bennem mély nyomokat hagyott, mint látjuk :D A m...

 Két hetet voltam szabadságon, és úgy volt, még ezen a héten is itthon maradhatok, és gyűjtöm a mínusz órákat, mert úgyis állandóan pluszban vagyok, szóval hamar fel fog jönni nullára. Illetve itthon maradhatok, ha nem lesz beteg senki, nem kell helyettesíteni senkit. Tökre izgultam múlt hét vége felé, hogy ne kelljen menni, mert teljesen jól elvagyok itthon, főleg úgy, hogy Tomi még mindig Kurzarbeiton, szóval sokat tudunk együtt lenni, plusz nekem mindig ott a fordítás (szerencsére!), és azzal simán elmegy a délelőtt. Aztán végül is hétfőn hívott a főnököm, hogy keddtől menjek be, de ne tanítani, hanem a projektasszisztensnek segíteni, és nem muszáj, csak akkor menjek, ha szeretnék. Merthogy én mindig szívesen megyek túlórázni is, és akkor rám gondolt. Ez a "szívesen" amúgy félreértés - nem szívesen, de nem is duzzogva, inkább semlegesen. Az ember nyilván nem hagyja cserben a munkahelyét, meg mi eleve kis csapat vagyunk, és sokszor megesik, hogy megkérdeznek, de ha én azt m...

Mindenki munkahelyén vannak megterhelő dolgok, na, az utóbbi időszakban az enyémen is adódott több is. Például a kolléganő, aki mindenkinél okosabb, mindenhez mindenkinél jobban ért, és ha (adminisztrációs) hibát vél találni valaki munkájában, akkor szerinte ezt hallgatók jelenlétében, undorító stílusban a legérdemesebb közölni a másikkal, majd, ha az illető azt mondja, hogy szerinte azt a hibát nem ő vétette, akkor biztos, ami tuti, meg kell vádolni hazudozással is, természetesen szintén hallgatók jelenlétében. Hasonlót eljátszott már egyszer januárban is, amikor az orvosi igazolást csak betettem az igazolások gyűjtésére szolgáló mappába, ahogy két éve volt szokás, erre bejött az órámra, és úgy közölte velem, hogy ezeket le kell fénymásolni, a fénymásolatot meg kell tartani, és az eredetit vissza kell adni a hallgatónak. Én ezt nem éreztem akkora horderejű problémának, hogy ne lehessen várni vele az óra végéig, abszolút nem értettem, miért kell hozzá közönség, hogy ezt közölhesse vele...

Ma már nem voltam szabadságon, megkezdődött a munka. Egy 13 fős csoportban helyettesítek. Múlt hétfő óta többször láttam a céges e-mailek között a nagyfőnök üzenetét, miszerint érthetetlen és felháborító, hogy egyesek még most is túlórákat írnak be maguknak, amikor jelenleg ezt aztán végképp semmi sem indokolja. Már ekkor láttam, hogy ezt azért hiheti, mert valószínűleg sosem próbált még hirtelen online oktatásra váltani. Tök egyértelmű volt számomra, hogy az amúgy csoportonként napi három óra most tökre nem három óra lesz, hanem inkább több, mondjuk négy. De ami ma jött el, arra nem számítottam. Konkrétan reggel 8-tól délután 1-ig csak angoloztam, és nem készültem el, még van vagy egy óra munkám, csak egyelőre kedvem nincs hozzáfogni, pedig kellene. És nem írhatok be, csak három órát. Persze ebben benne van, hogy eddig csak egy-egy fővel angoloztam online, ami könnyű, a 13 fős csoport viszont feladja a leckét, főleg, hogy persze sokaknak van kínja (az egyiknek nincs nete, a mási...

Míg sokak számára a karantén remek lehetőség arra, hogy végre sokat-sokat olvassanak, nálam ez máshogy alakul. Amíg eljártam dolgozni, tök gyorsan haladtam a könyvekkel, minden nap olvastam egy órát (oda felet, haza felet). Amióta itthon vagyok, egy sor nem sok, annyit sem olvastam, ezzel visszatértem a gyes alatt megszokott olvasásmennyiséghez. Keddig szabadságon vagyok, úgy volt, aznap értekezünk a főnökömmel, hogyan tovább. Ilyenekről ábrándoztam, hogy kérek két hét további szabadságot olyan megoldással, hogy gyűjtöm a mínusz órákat, úgyis hamar visszajönnek, ha újraindul az élet. Erre tegnap érkezett az e-mail, hogy az egyik kolléganő kiíratta magát (a rizikócsoportba tartozik, hétfőn nem várta meg a nagyfőnököt, és szerintem azt hitte, be kell majd járnunk, ezért elrohant orvoshoz), és a csoportját szerdától én veszem át. Vicces módon az olyan esetekben, amikor van egy láblógatós meg egy kevésbé láblógatós út, az én életem ritkán fordul a láblógatós irányába. Valahogy sosem alak...

Eddig minden képzésben és minden munkahelyen arra ösztönöztek, hogy minél kevesebb papírt használjak, gondoljak a fákra, stb. Most konkrétan felszólítanak a flipchart használatára, a tábla még példaként sem merül fel vizuális segédanyag témában, és vígan használunk fel A4-es papírokat arra, hogy rájuk írjunk egy-egy szót. Engem ettől a víz kiver, mert nagyon nehezen viselem a papírpazarlást, és ezt annak élem meg. Ha már mindenképp papír, a teljes helyett sokszor simán elég lenne 1/8 A4-es lap, ugyanazt érnénk el vele. A flipchartot meg ki nem állhatom, szörnyű ellenérzés van bennem vele szemben. Szegény flipchart. De egy A3-as lapot arra pazarolni, hogy ráírjunk négy kifejezést, hát... Nekem a filces tábla a kedvencem, ahhoz is van színes filc, és azt is le tudom fényképezni, illetve lefényképezhetik a diákok, ugyanott tartunk. Nem tudom, csak nekem akadt-e be ennyire a középiskola óta hallgatott "védd a fákat," illetve a szelektív gyűjtés sokat javított-e a helyzeten gyer...

Haha. Na de kezdem az elején. Mivel péntekre is bent tartották Flórát a kórházban, nem tudtam elmenni a tanfolyamra. Ez azért szívás, mert csak pénteken kell menni, akkor viszont egész napra, és kötelező, nincs hiányzási lehetőség. Csütörtökön, amikor kiderült, hogy így jártunk, felhívtam az iskolavezetőt, elmeséltem, mi van, és azt mondta, a következő tanfolyam azonos témájú alkalmakor bepótolhatom ezt a mostanit. (Hét hét, hét különböző téma a felosztás.) Rendes tőle, megkönnyebbültem. Múlt héten úgy beszéltük meg a többiekkel (négyen vagyunk), hogy a mai óra után összeülünk, és egy sör mellett hozzálátunk az egyik feltétel teljesítéséhez, belekezdünk a közös projektbe. Nyilván nem gondoltam, hogy tényleg ez fog történni, de azért arra számítottam, hogy a nagy sörözés/kólázás közepette legalább szó esik a projektről, arról, van-e valakinek valami ötlete. Nekem van, akár egyedül is meg lehet csinálni az egészet, legalábbis már kétszer kellett ugyanilyet csinálnom, és mindkét anyag...

Amikor a tanfolyami alkalom végén, visszajelzés gyakorlása közben azon kapod magad, hogy az egyik csoporttársad már az oktató személyiségét elemezgeti és kritizálja, akkor tudod, hogy valami nagyon félrement. Érdekes, a CELTA-n valahogy egyértelműbben meg tudták fogalmazni az oktatók, mi a feladat: kiemelsz valamit (vagy több valamit), ami tök jó volt, aztán a negatívumot úgy vezeted be: "ha ezt és ezt inkább így csinálnád, az szerintem hasznosabb/jobb/követhetőbb lenne." Az oktató/hallgató személyisége szóba sem kerül. Már csak azért sem, mert nem tehet róla. Teljesen lefagytam, mondjuk az oktató is, de igyekzett jó képet vágni a dologhoz, megköszönte a kritikát. És mit kezd vele? Amikor sejted, hogy a kritikai megjegyzéseddel konkrétan semmit sem lehet kezdeni, akkor tudod, hogy a kritikád nem konstruktív.

Kollégáktól már hallottam, ezért rákérdeztem a főnökömnél is, aki megerősítette: kell egy bizonyos oktatóképzés ahhoz, hogy legyen esélyem visszamenni a munakhelyemre gyes után. Neki is álltam buzgón keresgélni, hol és mennyiért és milyen időbeosztással van ilyen képzés. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy gyes alatt minden anyukának fizet egy (tovább)képzést az itteni állam bácsi, egészen 2700 euróig állja a költségeket. Ez azért különösen szuper, mert az oktatóképzés általában olcsóbb ennél. Ezer és egy cég foglalkozik ezzel, szóval választékban nincs hiány. Na de az időbeosztás... A legkomolyabb cégnél négy-öt hét az időtartam, heti kettő-négy hétköznap kell megjelenni a helyszínen, és reggeltől estig ott kell ülni. Ez nagyon király, csak felmerül a kérdés, hova teszem addig a gyereket, merthogy Tomi (szerencsére) mostantól hétköznap fog dolgozni, hétvégén nem (kopp-kopp). Van olyan is, hogy kétszer egy teljes hét Kremsben, hát, ez is kiesett, több okból kifolyólag is. Aztán van o...

a fordítást, amire nem egészen két és fél hónapom volt. Kerek egy nappal a határidő előtt. Szerintem tök jó lett, remélem, a kiadónak is tetszeni fog.