LizaGazdija

Ott van az a rengeteg ember, de tényleg több ezer, aki megpróbál elmenekülni otthonról, ahol sok esetben évek óta polgárháború van, a fele már út közben meghal, mert felborul a csónak, kidobják, vagy csak simán nincs olyan állapotban, hogy túléljen egy ekkora utat ilyen körülmények között, aki meg szerencsésen kiköt valahol, általában Máltán vagy Olaszországban, annak a feje fölött marják egymást az EU országainak miniszterei, hogy most akkor ki mennyit fogadjon be közülük, mert senkinek sem kell egy sem, mert van elég baja nélkülük is, és úgy érzi, ne neki kelljen már megmenteni a világot. Ezek az emberek meg nem tehetnek semmiről, csak szeretnének túlélni, meg valahol új életet kezdeni, miközben tudják, hogy jó eséllyel sosem mehetnek többet haza. (Ismerek ilyet itt Máltán, öt éve jött át valami kis lélekvesztőn Eritreából, azóta nem látta a családját, és nem is lát rá esélyt, hogy valamikor fogja.) Ez valami elképesztően szomorú sors. Nincs konklúzió, csak úgy elgondolkodtam ezen, m

Keveset és rosszul, de gyönyörű volt a tenger a sétányról nézve, láttam egy csomó embert, és kaptam ingyen pólót. Nevezési díj nem volt. Meg még tengerparti kettlebell edzésen is voltam, és az is tiszta flow élmény volt. Jó nekem. Először dolgoztam Aztán haldokoltam, amikor a csapattársaim dolgoztak Végül nyújtottunk É meg úsztam egyet

Valószínűleg soha nem fogom megszokni a megnyúzott, kibelezett nyulak látványát a hentesnél és a szupermarket húspultjában. Ahányszor meglátom, ledermedek, és kedvem lenne futva elhagyni az üzletet.