LizaGazdija

A reggeli kelés frenetikusan sikerült. Zsombor kétségbeesett hívására ébredtem 9:55-kor, hogy itthon vagyok-e, mert ő megérkezett, és csönget már egy ideje. Innentől számítva 3 percem volt felöltözni és összekapni a lakást. Közepesen jól ment. Háromnegyed egykor elrohantam anyunak könyvért az Alexandrába. Elvágtattam az aluljáróban egy pár mellett, akik valami lapot nyújtottak felém, és mondtam, hogy sajnálom, hogy nem érek rá. Mondjuk tényleg nem volt egy perc időm se, egyre kellett volna hazaérnem. A srác pillantásából két méter múlva felfogtam, hogy szegények turisták, és segítséget szerettek volna kérni. Ekkor visszaloholtam, megkérdeztem angolul, segítségre van-e szükségük, mondták, igen. Telefonkártyával akartak telefonálni, de nem sikerült nekik. Nekem sem sikerült, de kiderült, hogy olaszok, és lemagyaráztam nekik, hol a legközelebbi, remélhetőleg működőképes nyilvános telefon. Ezek után 12:55-kor kerültem metróra, sejthető volt, hogy 1-re már nem érek haza, de az Alexandrához

az egy szál kosztümben való flangálásnak is megvan az eredménye: fájós torok, fájós fül, szigorúan a jobb oldalon. Gratulálok magamnak, ezt szépen összehoztam, ha úgy alakul a dolog, ahogy szokott ilyenkor, az utolsó hetemet hulla betegen csinálhatom végig.

Szakad a hó. Március 7-én. Tavasszal. És jövő héten állítólag végig szakadni fog, és mínusz rengeteg fok lesz. Említettem, hogy a tél a mínusz rengeteg foktól és a hótól együtt lesz tél. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy jelezzem, a tavasz viszont a plusz néhány foktól és a nyíló virágoktól lesz tavasz. Javaslom egyúttal, hogy minden évszak a maga háza előtt sepregessen, és ne lógjon át más évszakok háza elé. Köszi.

Lipatov könyvének fülszövege úgy szól, hogy a békés falu életét egy gyilkosság borítja fel. Ehhez képest a harmadik oldalon kiderül, micsoda tragédia érte a falu klubjának vezetőjét, Griskát: ellopták a tangóharmonikáját. Ezek után a következő 100 oldal a tolvaj személyazonosságának kinyomozásával telik, nem is értettem, miért írja a fülszöveg, hogy a Falusi detektív című kisregényben gyilkosság történik. Aztán megvilágosodtam. Miután elolvastam a maradék 18 oldalt ma délelőtt a kádban (mivel nem is a 60. oldalig jutottam csütörtökön, hanem a 85.-ig), minden kiderült. Van még egy kisregény a kötetben, címe Három téli nap, melyben ugyanaz a falu a helyszín, ugyanaz az Anyiszkin a (gondolom, rendőrségi) megbízott, és a falusiak is ugyanazok. Ennek a kisregénynek már a második oldalán előkerül a hulla. Vajon a fülszöveget miért nem olyan írja, aki előtte az egész kötetet elolvasta? Nem mintha komoly kár ért volna, persze. Mindenesetre most nagyon izgulok, ki lesz a gyilkos, mert a Falusi

lefújva, anyunak mégsincs kedve. Így rám szakadt egy szabad délután. Kíváncsi leszek, meddig jutok a feladataimmal. Nehéz velem.

az is, hogy csak hétvégén nincs egy perc időm se olvasni. Pedig itt fekszik az asztalomon Vil Lipatovtól a Falusi detektív, amit még csütörtökön kezdtem olvasni, 103 oldalas, és már csak 40 lenne hátra, az első hatvanat legyűrtem csütörtökön. És nem tudom, mi lesz a következő, de Szabó Magda önéletrajzi ihletésű műveit ezennel elkezdem begyűjteni antikváriumból, de lesz egy-két kivétel, amit újonnan veszek meg, mert valami bűn ronda az eredeti kiadás fedélterve.

Múlt hétfő este nagyon kerestük a receptemet. Okosan felírattam a gyógyszert két héttel azelőtt, hogy elfogyott volna az aktuális adag, de két hét pont elég idő arra, hogy a recept szőrén-szálán eltűnjön, és Murphy első törvénye, hogy ami elromolhat, az el is romlik, így nyilván nem találtam, pedig hétfőn este kellett bevenni az új adagból az elsőt. Ez teljesen tipikus, annyira jellemző rám, hogy az leírhatatlan. Na mindegy. Lényeg, hogy feltúrtuk az egész lakás minden zugát vagy háromszor, és amikor nem került elő, leültem, és azt mondtam: - Akkor nem tudom. Szabad a gazda. És akkor a keresést felfüggesztettük pár percre, hogy könnyesre tudjuk röhögni magunkat. Ténykérdés, hogy Tomi mellett alakultam. Elég sokat. A recept végül meglett, és én tettem oda, ahol felbukkant, ezért Tomi viccesen fel is ajánlott egy felrúgást. Illetve még korábban felajánlotta arra az esetre, ha az én receptem az ő íróasztaláról kerülne elő. És honnan máshonnan? 

rengeteg diplomám van. Egészen konkrétan három. Ebből egyet sikerült elrontani, ugyanis azt írták bele, hogy a 2008/2009-es tanévben végeztem, és az államvizsgám 2010. január 28-án volt. Nem nagyon nézték át ezt az okmányt, az a gyanúm. Maga a diplomaosztó eléggé kabarészerű élmény volt, a Buhera mátrix című filmből az úttörők avatása jutott eszembe róla. Megjelent az oktatási meg a stratégiai dékánhelyettes, valamint a HÖK elnöke. Az oktatási dékánhelyettes tartotta meg először ünnepi beszédét, amelyről kilométerekről ordított, hogy most találja ki, nem is gondolkodott el rajta, mit fog mondani. Ettől kissé kínossá vált a dolog, ráadásul elég furákat mondott. Percekig fejtegette, hogy nem is igazán lehet tudni, mitől is ünnep a diplomaosztó, de biztosan azért, mert a szülőknek többet nem kell támogatni a tanulmányainkat, és mert nekünk nem kell többé rettegnünk a vizsgáktól, hanem átkerülünk végre a másik oldalra. Aztán azt is mondta, hogy a tanár nagyon fontos szakma, fontosabb is ta

iszonyú fáradt voltam, most meg nem bírok lefeküdni, annyira felébredtem, amikor hazaértünk. Fene. Mindenesetre aki szeretne nagyon nevetni, az ezt a cikket olvasgassa:  http://index.hu/tech/2010/03/06/a_microsoft_nem_ismeri_a_magyarok_istenet/  Nagyon jó!