Rév Fülöp a színházban
Blankával mindketten olvastuk a Rév Fülöp első és második részét is, és nagyon megszerettük a kedves történetért, a humoros jelenetekért és a kiváló szóviccekért, amelyeknek egytől egyig közük van a Balatonhoz. Ezért aztán már tavaly megbeszéltük, hogy ha alkalmunk nyílik rá, elmegyünk a Magyar Színházba, és megnézzük a darabot. Ma nyílt alkalom.
Nem voltunk elájulva. Gyerekelőadás, és nagyon rámentek arra, hogy ez a gyerekeknek szól, ezért kicsit sok lett a tortadobálós poén, ami a gyerekeknek tényleg bejött, csak kicsit távol van az eredeti hangulattól. Blanka leginkább azt sajnálta, hogy Vaszi, a fajansz úgy, ahogy volt, kimaradt a történetből. (Én eléggé álmos voltam, ezért feltehetőleg csak az előadás végén tűnt volna fel, hogy jé, nem volt Vaszi, de Blanka már a szünetben felhívta erre a figyelmemet.) Engem az zavart, hogy Rév Fülöpből sikerült egy féleszű, idétlen, kelekótya idiótát csinálni, miközben a könyvben nem voltak neki gondjai az értelmi képességeivel, mindössze arról volt szó, hogy még gyerek, ezért szokatlan neki a fegyverhordozó szerepe. Ráadásul a szóviccekből is csak egy-kettő maradt mutatóba.
Tetszett a díszlet, jók voltak a jelmezek, jól kihasználták a forgó színpad nyújtotta lehetőségeket. A kedvencem a ló megjelenítése volt: rolleren guruló színész, akit valami keret vesz körül, amire felhúzták a ló testét. Volt néhány jó poén is, pl. amikor Rév Fülöp nem tudja megjegyezni Akarattya királykisasszony teljes megszólítását (valami méltóságos, felséges izébizé), teljesen összezavarodik, és a végén az jön ki belőle, hogy "ságosséges" királykisasszony. Az is tetszett, hogy interaktív volt, azt hiszem, háromszor is bevonták a gyerekeket, megkérdezték a véleményüket a történet egyes pontjain, amit a gyerekek (főleg alsósok) nagyon élveztek.
Én mégis úgy éreztem, az egész előadás egy nagy idétlenkedés lett. Ez azért is volt fura, mert ugyanitt, részben ugyanezekkel a színészekkel láttam már olyan gyerekelőadást is, ahol tök komolyan vették a kicsiket, nem volt ilyen gügyögős cukiskodás, ökörködés meg affektálás. Persze, a rendező más, értem én, de akkor is, ez így nekem nagyon erős kontraszt. Egy darabig azt is gondoltam, szívesen megkérdezném az írót, mit szól a végeredményhez, de aztán meglepetten láttam, hogy ő írta a színpadi változatot.
Hát, lényeg a lényegben, hogy a regény sokkal jobb, de tény, hogy a gyerekek ezt tökre nem bánják, legalábbis a mai közönség végig dőlt a nevetéstől, és lelkesen kommunikált a színészekkel, amikor erre lehetőség volt.
Nem voltunk elájulva. Gyerekelőadás, és nagyon rámentek arra, hogy ez a gyerekeknek szól, ezért kicsit sok lett a tortadobálós poén, ami a gyerekeknek tényleg bejött, csak kicsit távol van az eredeti hangulattól. Blanka leginkább azt sajnálta, hogy Vaszi, a fajansz úgy, ahogy volt, kimaradt a történetből. (Én eléggé álmos voltam, ezért feltehetőleg csak az előadás végén tűnt volna fel, hogy jé, nem volt Vaszi, de Blanka már a szünetben felhívta erre a figyelmemet.) Engem az zavart, hogy Rév Fülöpből sikerült egy féleszű, idétlen, kelekótya idiótát csinálni, miközben a könyvben nem voltak neki gondjai az értelmi képességeivel, mindössze arról volt szó, hogy még gyerek, ezért szokatlan neki a fegyverhordozó szerepe. Ráadásul a szóviccekből is csak egy-kettő maradt mutatóba.
Tetszett a díszlet, jók voltak a jelmezek, jól kihasználták a forgó színpad nyújtotta lehetőségeket. A kedvencem a ló megjelenítése volt: rolleren guruló színész, akit valami keret vesz körül, amire felhúzták a ló testét. Volt néhány jó poén is, pl. amikor Rév Fülöp nem tudja megjegyezni Akarattya királykisasszony teljes megszólítását (valami méltóságos, felséges izébizé), teljesen összezavarodik, és a végén az jön ki belőle, hogy "ságosséges" királykisasszony. Az is tetszett, hogy interaktív volt, azt hiszem, háromszor is bevonták a gyerekeket, megkérdezték a véleményüket a történet egyes pontjain, amit a gyerekek (főleg alsósok) nagyon élveztek.
Én mégis úgy éreztem, az egész előadás egy nagy idétlenkedés lett. Ez azért is volt fura, mert ugyanitt, részben ugyanezekkel a színészekkel láttam már olyan gyerekelőadást is, ahol tök komolyan vették a kicsiket, nem volt ilyen gügyögős cukiskodás, ökörködés meg affektálás. Persze, a rendező más, értem én, de akkor is, ez így nekem nagyon erős kontraszt. Egy darabig azt is gondoltam, szívesen megkérdezném az írót, mit szól a végeredményhez, de aztán meglepetten láttam, hogy ő írta a színpadi változatot.
Hát, lényeg a lényegben, hogy a regény sokkal jobb, de tény, hogy a gyerekek ezt tökre nem bánják, legalábbis a mai közönség végig dőlt a nevetéstől, és lelkesen kommunikált a színészekkel, amikor erre lehetőség volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése