Napi döbb
Kettőnk közül csak nekem van pénzem. Ez egy hosszú sztori, meg kellemetlen is, nem fogom elmesélni, ne haragudjatok. Kér tíz eurót, hogy vegyen itthonra kaját, mert üres a hűtő. Aztán elkölti péksüteményre és sörözésre. Aztán kioszt, elmondja, hogy neki sokkal több ételre van szüksége, mint nekem, és amit én mozgok, az a heti két kettlebell, tizedannyit sem ér, mint amit ő mozog itthon naponta. Jól érzitek, a pénz elköltése miatt nem volt bocsánatkérés, semmi. Csak a kioktatás. Ez olyan köpni-nyelni nem tudok érzés. Ja, tegnap főztem paprikás krumplit általam vásárolt alapanyagokból, annak azért sikerült megenni a felét. Nem sűrűn káromkodom, de kurvára várom már a jövő szerdát, amikor végre hazamehetek. Amúgy történnek jó dolgok is, csak ezek a kis szarok minden estére betesznek. De majd írok Szicíliáról, ahol voltam egy napot vasárnap, és mutatok képeket is róla. Gyönyörű volt!