LizaGazdija

Tudom, hogy túl sokat pörgök ezen a kérdéskörön, DE azért az milyen már, amikor egy barátod elsőként tudja meg a környezetedből (rögtön Tomi után, persze), hogy halál rosszul vagy, mert akkor leszel halál rosszul 5 perc leforgása alatt, amikor éppen beszélgettek, és se akkor nem reagál semmit, se a következő kerek egy hétben nem kérdezi meg egyszer sem, élsz-e, halsz-e.

szereztem apu névnapjára ajándékot, aztán szereztünk Zoli névnapjára is ajándékot, meg vettünk chipset, ami nem finom, vettünk ananászkonzervet, amit egy falási rohamomban két részletben felfaltam, merthogy megjött az étvágyam, tudok nyelni, és azóta farkaséhes vagyok, megtudtam, milyen az igazi brassói aprópecsenye, Tomi nem akarta Lizát beengedni a kocsiba, mert Liza tegnap odapisilt, pedig sosem szokott, aztán Tomi megmentette a gépemet az enyészettől, aztán elolvastam az első 50 oldalt a Fairy Oak második kötetéből, és elszomorodtam, mert az elsőhöz képest kicsit gyenge a fordítás, aztán agonizáltam, mert nagyon fáj a gerincem, közben ismét megfájdult a torkom, és már megint náthás vagyok, pedig holnap két kicsivel is találkozunk, és nem lenne jó őket összefertőzni, ezért reggelig még meg kell gyógyulni teljesen és véglegesen, és még Az istenek a fejükre estek 2-t is megnéztük, és néha nagyon fájt már a rekeszizmom a nevetéstől, nem is emlékeztem, hogy ez a második rész ilyen vicce

- Régen az influenza halálos betegség volt, te meg bevettél egy Algopyrint, megittál 300 liter teát, és már majdnem meg is gyógyultál. És hogy utálom már a teát... De mást továbbra sem tudok inni :(