LizaGazdija

volt a mai program egy része, mert Lizának már annyira viszket mindene, hogy muszáj volt tenni valamit. Nem tudom, miért viszket, mert bolhája nincs, és most a bőrén sem látszik gyulladás. Van még a kamillás samponjából, gondoltam, megragadjuk az alkalmat, ha már ilyen szép 21 fok van ma, és gyorsan alkalmazzuk azt a sampont, hátha segít. A csaj nyár óta sem szerette meg a fürdést, de ez nem meglepő, már 15 éve nem szeret vizes lenni. Persze szépen hagyta magát, ahogy szokta, csak közben sírt. Ami érdekes, hogy nyár óta romolhatott a füle, mert eddig menekült a hajszárító elől, most viszont belekuporodott az ölembe, és úgy hagyta, hogy szárítsam, sőt még a farkát is csóválta hozzá. Mondjuk türelme nem volt megvárni, hogy teljesen megszáradjon, úgyhogy most pokrócba csavarva fekszik a kosarában, és nem engedem felkelni, amíg vizes. Kicsit durci is ettől.

megint kórházban van, megint befulladt, most annyira durván, hogy mentővel vitték be. Szegénykém :( Annyira jó lenne, ha nem jutna neki ennyi kórházas élmény... 3 év alatt már legalább másfél hónapot volt kórházban, míg én 23 év alatt egy napot sem. Hogy miért nem juthat neki is olyan mázli, hogy ne kelljen bejárni folyton...

Ma ismét megpróbáltam visszakapni a tulajdonomat képező CD-t, amit amúgy ajándékba kaptam. 3 éve adtam kölcsön, 2 éve kértem először, azóta kb. 2-3 havonta megkérdezem, mikor kaphatnám vissza. Múlt ősszel húztam bele igazán, azóta akár 2 hetente is rákérdezek a dologra. Mindig az a válasz, hogy majd visszakapom, igen. Az őszi szünetben, karácsonykor, húsvét előtt és múlt vasárnap is hallottam már, hogy "holnap megyek haza [Pestről Pestre], akkor el is hozom". Egyszer sem történt meg. Írtam üzenetet facebookon, mert az volt kéznél, hogy még a nászút előtt legalább postán küldje el, válasz nuku. Most már egy ideje szinte napi rendszerességgel kattintok rá msn-en, hogy akkor mikor. Konkrét válasz sosincs. Múlt vasárnap azt kértem, ha lesz valami konkrét időpont a külföldre költözés előtti maradék két hétben, írjon sms-t. Nem írt. Most vasárnap msn, nuku válasz, tegnap sms, nuku válasz. Ettől kicsit begőzöltem, bevallom őszintén, mert legalább egy annyi, hogy bocs, elhagytam, vag

Egy fórumon meglepetten láttam, hogy alázzák a dalai lámát. Azt gondoltam volna, vele aztán senkinek semmi baja nem lehet, mert ő aztán nem uszít senkit senki ellen, nem mond senkire rosszat, ő csak van, mint bölcs öregember, és bölcs tanácsokat osztogat, valamint megosztja más emberekkel, ő hogyan látja a világot meg a buddhizmust. Ez persze naivitás volt megint, mert hát mindenkit lehet alázni, miért pont őt ne lehetne. Őt most épp azért lehet, merthogy a világ helyzetén nem segítenek az olyan hókuszpókuszok, mint amit például ő előadott a hétvégén. Nevezetesen arra gondolt az illető (szombat este egyébként, beavatás még sehol), hogy a buddhizmus egy nagy hókuszpókusz. Most nem azért, de szerintem az egészben egy hókuszpókusz akad, mégpedig az, amikor a dalai láma egy reinkarnáció, és ezt a reinkarnációt arra kijelölt emberek az előző dalai láma halálától számított X éven belül megtalálják. Hogy ezen kívül még mi baj lehet a buddhizmussal? Ezt megint nem értem.

A Sportarénáról még annyit, hogy ilyen ronda épületet tényleg nem sokat látni. Mint valami elfuserált UFO, most komolyan... Nem emlékszem már a BS-re, pedig voltam benne karácsonyi vásáron a leégése előtti napokban is, de ez, ami helyette van, ez nagyon ronda. Reggel fél 10-re értem haza az óra után, és egyből feküdtem is vissza aludni. Beállítottam az órát 11-re, mert az volt a terv, hogy megyünk az ARC-ra, utána meg 5-től tanítok, és arra még készülni is kellett. 11-kor csörgött is a telefon ébresztője, ránéztem, és azonnal sikítani kezdtem, elég hangosan, miszerint: "Úristen! Jézusom!" és hasonlók. Azt hittem ugyanis hirtelen, hogy csütörtök van, és én 11-kor ébredek először, miközben fél 8-kor már az órámon kellett volna lennem, és mit fogok mondani, és ki fognak rúgni, stb. Most kivételesen elég sok idő eltelt, mire rájöttem, hogy még csak kedd van, és arról az óráról már hazajöttem, és pont időben vagyok a felkeléssel. Visszadobtam magam az ágyra, és még vagy öt percig