LizaGazdija

ballag hazafelé az elsős meg a kiscsoportos lányom. A kicsi: Testvérek vagyunk. A nagy: Igen. Vagy én vagyok a nővéred. A kicsi: Csak én vagyok a testvéred. Vagy én vagyok a Violád.

Viola estére nagyon bepörgött, fél 6-kor lehajigált minden komódról mindent, amit ért, közben sikított, és semmivel sem lehetett leállítani. (Az erőszakot nem próbáltam, írom ezt a félreértések elekerülése végett.) Aggódtam, hogy megsérül, vagy összetör valamit, és elgondolkodtam, hová tudnám biztonságba helyezni, amíg megnyugszik. Végül összeszereltem a kádat, amiben fürdenek (kör alakú, a zuhanytálcába szoktuk beállítani, kb. 80 cm magas - olyasmi, mint egy kisebb járóka), vizet persze nem töltöttem bele, és beletettem Violát, aki 90 cm körül van. Flóra felajánlotta, hogy ott marad vele, ez nekem kapóra is jött, mert volt még egy kis dolgom a gyerekszobában, és meg is kellett nyugodnom, mert eléggé felzaklatott ez a műsor. Amikor aztán kimentem a fürdőbe megnézni, tombol-e még a gyermek, szívet melengető látvány fogadott: Flóra ott ült mellette a kádban, és együtt kuncogtak. Flóra azt hitte, rá fogok szólni, ezért meg is magyarázta a dolgot: "Szomorú volt, hogy nem jöhet ki, és ...

 Néhány havonta változik a rutin, illetve most majdnem egy évig ment ugyanúgy, de egy hónapja kicsit megint más lett. Ha én altatom, akkor meseolvasás után lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, befekszik az ágyába, én mellé, elindítja a telefonomon az ommozást, utána odabújik, és 20 percig, amíg megy az omm, mesél a babáról, majd kéri, hogy maradjak még egy nagyon kicsit, és közben "telefozzak". Ilyenkor én felülök az ágyában, ő meg egy darabig még hánykolódik ide-oda, aztán csak elalszik. Ritkán vannak variációk a témára, pl. tegnap este azt kérte, én meséljek a babáról. Elmeséltem, milyen lesz, amikor majd megszületik, miket tudunk együtt csinálni hárman, amíg még nagyon picike, és miket, ha már kicsit nagyobb lesz. Többek között mondtam, hogy amíg nagyon pici, tudunk neki például mondókázni meg énekelni. Erre Flóra (az éneklésre reagálva): "A Bóbitát! Meg a Pál, Kata, Pétert!" Amikor már felültem, hánykolódás közben felült, és simogatta a hasamat: "Simo...