Nemzeti ünnep
volt ma Ausztriában. Az Albertina azzal ünnepelte a napot, hogy aki lájkolta őket a Facebookon, vagy bekövette Twitteren/Instagramon, az ingyen bemehetett, és megnézhetett mindent, de mindent. Gondoltam, nekem bőven megér ez egy lájkot, így aztán bejárhattam az összes kiállítást. Egyhez már nem volt erőm/időm, de minden mást láttam. A fekete-fehér fotók tárlatával kezdtem, ami gyönyörű. Utána körbejártam az Albertina termeit, és láttam többek közt azt a helyiséget, ahonnan a karácsonyfa világhódító útjára indult. Aztán következett Edvard Munch, akinek a kiállításán kicsit sírdogáltam is (ha nyilvánosan történik, sosem látványos), hát szóval azért én is fura vagyok. Alapvetően ott volt a gond, hogy nagyon-nagyon álmos voltam (5 órát aludtam éjjel), és ilyenkor kb. bármin elsírom magam. Jelen esetben azon, hogy két ember egymást átölelve sétál az erdőben, és ettől jó nekik. Ott volt A sikoly is, hozzá többször visszatértem. Nem gondoltam, hogy ha élőben látom, akkor ilyen hatással lesz r