LizaGazdija

Megtörtént a nagy esemény, Tomi megismerte a családom egy részét. Minden jól alakult, a csillagok állása is megfelelő volt, így aztán ma nálunk volt Kata névnapi ebédjén. Fú, én nagyon izgultam, és azért ő is, csak rajta nem látszik, mert mindig valami sztoikus nyugalmat áraszt, és nagyon megy neki a pókerarc is. Mindketten azért izgultunk, mert úgy éreztük, nagyon fontos, hogy kijöjjön a családommal, sőt akár még kedveljék is egymást, mert egymással tervezünk a hátralévő sok évre, és akkor nagy baj, ha a másiknak fontos emberekkel nem jó a kapcsolatunk. De nem volt semmi vész: ő szimpatikus volt a családomnak, a családom pedig neki. Anyuval órákon át beszélgettek, ennek külön örültem. Ez a nap is eljött így 9 hónap kapcsolat után, és most nagyon megkönnyebbültem, meg virul a fejem is. Már csak nekem kellene megismernem az ő szüleit és két öccsét, és persze még akkor is vannak mindkét oldalon további rokonok, de a szűk családot legalább már ismerni fogjuk. (Most az, hogy náluk a szűk

- Délelőtt rohangálás, boltok, posta. - Délben itthon ebéd, és elkészült az idei karácsony első SK ajándéka is. - Megint posta, és útnak indult a húzottam felé a molykarácsonyi ajándék. Rájöttem, hogy ha ma nem adom fel, akkor már nem fogom karácsony előtt, szóval most majd sokáig nézheti a csomagot, mielőtt szabad lesz kibontani. - Molyszülinapi buli, mert 8 éves lett a Moly. (Én meg 6 éve vagyok tag, kemény.) Volt Merítés-díjátadó, tortaszépségverseny és tortakóstolás (isteniek lettek), tombola* és irodalmi kvíz (zseniális volt, és a mi csapatunk lett a második, csupán egy ponttal lemaradva az elsőtől). - A Quimby 25. születésnapi koncertje, ami óriási buli volt. Sokat vacilláltam, ülő- vagy állójegyet vegyek, végül az álló mellett döntöttem, mert három éve a Szigeten is jó volt rájuk ugrálni. Most is jó volt, és nem is volt olyan tömeg, hogy mindenhonnan nyomtak volna. Egyedül a lábam rohadt le, de hát erre lehetett számítani, három órát nem könnyű állni, pláne abban a cipőb