Bécs, csapó 2
Megjöttem. Nem volt nagyon könnyű a bőröndöm, és nagyon kellett koncentrálni, hogy a négy csomag közül egyiket se hagyjam el, de végül is minden megérkezett. Többnyire Kelenföldre szoktam kimenni, de most a Keletibe mentem, mert Kelenföldön már nem nagyon lehet hová tenni a bőröndöt, az összes tároló tele van, és ezt nem akartam. Gyönyörű hóeséssel búcsúzott Budapest, nagyon örültem neki, és szépséges képem is lett a Keletiről, de majd holnap mutatom meg, most már nincs erőm/kedvem képeket másolni. A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy ninc