LizaGazdija

Tegnap este M. L. előadásán jártam, aki tavaly megjelent könyvét mutatta be egy előadás formájában. Lehetett foglalni ülő- és állóhelyeket, és bár nekem már csak állóhely jutott a jelentkezésnél, végül én is ülhettem. A helyszínként szolgáló előadóban a fal mellé tolták a padokat, így aztán akinek szék nem jutott, az is le tudott ülni. M.L.-hez jártam egy félévet pszichológia előadásra. Nem emlékszem már, mi volt a tanegység címe, de az emberi gondolkodásról szólt, és az egyik könyve köré épültek a témák. Nagyon szerettem az előadásokat, és ezzel mások is így voltak. Meglepően sokan eljöttek mindegyikre, pedig szerdánként fél 7-től 8-ig tartotta őket, ha jól emlékszem, ami annyira nem csábító időpont. A vizsga írásbeli teszt volt, és azt mondta, négyes csoportokban oldjuk meg, beszéljünk meg minden kérdést. Ezen nagyon megdöbbentem, és nem is éreztem úgy, hogy vizsgázom, viszont jó élmény volt másokkal átbeszélni a különböző kérdéseket, megtudni egymás véleményét különböző dolgokról.

Mindkettőnknek minden jegye megvan a Nagy-Britanniában és onnan Magyarországra repkedéshez. Nekem a WizzAir eleinte nem akart jegyet adni, de végül én nyertem. Ezennel elkezdtem izgulni. Ő is. Átpakoltam a ruhásszekrényt, így az ő ruhái is el fognak férni. Biztató a gondolat, hogy már csak pár hét, és aztán többet nem lesz olyan, hogy egy-másfél hónapot külön kell tölteni. Vár engem, várja Máltát. Én őt jobban, mint Máltát, bár most már kezdenek megjelenni azok a posztok, amelyek miatt egyre jobban hiányzik a sziget. Ma sárkányhajóverseny volt, pár hét múlva eper-, kicsit később Nutella-fesztivál, melegszik az idő, már lehet napozni, lassan újra biztonságos lesz úszkálni a tengerben. Kíváncsi leszek, milyen érzés lesz visszamenni, és arra is, Gergőnek milyen lesz jobban megismerni Máltát, miután januárban eltöltött ott egy hetet. Azért mindketten arra számítunk, hogy nagyon jó lesz ott nekünk, és Gergő pláne odalesz a helyért. Januárban pólóban császkált, és egyszer fülig érő mosollyal