LizaGazdija

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Ma megint elég sokat szaladgáltam, ráadásul a hétvégén sem aludtam rendesen (csak egyszer volt alkalmam 10-kor kelni, de előtte meg 1-ig pörögtem), azóta sem volt rá lehetőség, úgyhogy a ma délutáni órámon határozottan az volt az érzésem, hogy kikészültem. Hazajöttem, megpróbáltam valamivel felrázni magam, de nem sikerült. Gondoltam, akkor alszom egyet addig, amíg el nem kell indulni edzésre. Le is dőltem, beállítottam az órámat a megfelelő időpontra, majd elaludtam. Megjegyzem, összesen 24 percem volt aludni. Amikor megszólalt az ébresztő, félálomban kicsit átgondoltam a dolgot. Egész hónapban rendesen eljártam, egyszer sem hiányoztam (vagy egyszer mégis? mindegy, az legfeljebb egy alkalom), mindig végigpörögtem az egész 120 percet, mint valami búgócsiga, ráadásul annyira jól sem vagyok, khm-khm, és ugyan ma botrányos mennyiségű csokit zabáltam meg, mégis jár egy pihenőnap. Úgyhogy átállítottam az órát 9-re, hogy majd akkor felkelek, kicsit járkálok, megfürdök, aztán eldőlök, és csak