Jött a szerelő, mégpedig ugyanaz, aki annak idején felszerelte a modemet, és előbb megismert, mint én őt, sőt Lizára is emlékezett. (Mondtam neki, mikor nyitottam az ajtót, hogy ne ijedjen meg, lehet, hogy megugatja a kutya, mire ő: "Á, nem ugat meg, jóban vagyunk." Elsőre nem is értettem, aztán felismertem.) Mindennel végeztem, amit délelőttre terveztem, igaz, nem délre, hogy még olvashassak két órát, hanem pont kettőre, és utána még legalább 10 percet tököltem, így aztán nagyon koppra érkeztem az órámra. Az óra olyan volt, amilyen lenni szokott, és most az az új, hogy nem veszi meg magának a könyvet, ne is rendeljem meg, ő sem rendeli meg, hanem együtt elmegyünk a lakásától két méterre, és ott megvesszük együtt, nehogy rosszat vegyen. Javasoltam, hogy vigye magával az egyik oldalt fénymásolva, csapja fel a lehetséges könyveket az adott oldalon, hasonlítsa össze, és ha ugyanazt látja, nyert ügye van. De nem, de nem, inkább együtt. Valahogy erős a gyanúm, hogy megrendelem. C