Liza meg a lába...
Liza reggelre ismét kidekorálta a szobát, így aztán takarítással kezdhettem a napot. Persze éjjel, miután elaludtam, leszedte a kötést a lábáról, így aztán szabad sebbel mentünk sétálni a koszos-mocskos körútra. A jó hír az, hogy tegnap nem túl mélyen vált szét a lábujja, amikor szétharapta, mert reggelre (talán a Betadine-tól) többé-kevésbé ősszeforrt. A séta után alaposan megmostam a sérült lábat, kamillateás vattába csavartam, amit oda is ragasztottam, húztam rá egy zacskót, és azt is odaragasztottam. Liza most nagyon sajnálja is magát, egész nap egyszer sem mászott ki eddig a kosarából, csak búsul csendesen. Elvileg este elvisszük orvoshoz. Remélem, nem vágják fel a lábujját, csak adnak rá valami krémet. Én már a tegnapi reccsenés utáni állapot megtekintésétől is kis híján elájultam... Ez van, ennyit bírok. Úgyhogy inkább vágásmentes megoldást szeretnék. Meg persze azt gondolom, Liza is annak örülne jobban.