LizaGazdija

Különféle okokból kifolyólag múlt vasárnap került rá sor. Volt ünnepi ebéd, könnyű, fogyókúrás: csülkös bableves, brassói aprópecsenye apu módra, majd torta. Ebéd után névnapot köszöntöttünk: volt virág, katicás fülbevaló, később csizma és pulcsi. Aztán már nemcsak Kata volt a főszereplő, hanem a gyerekei is, mert nekik megérkezett a Mikulás anyuékhoz, és bizony nem kis örömmel vették ezt tudomásul. Olyanokat kurjongattak… Annyira aranyosak, amikor örülnek :) Amikor Kata elment anyuékkal vásárolni, mi Zolival ketten maradtunk a fiúkkal. Főleg Zoli szórakoztatta őket, mert én csak úgy tudtam megvárni anyuékat, hogy még náluk megírtam az óraterveimet meg összeraktam a karácsonyi ppt-t, úgyhogy én főleg haladtam. Azért csináltam nekik gyurmából egy hóembert, meg amikor a Christmas crackerről kerestem videót a youtube-on, ami nem túl hosszú, de kiderül belőle, mi a lényeg, Matyi iszonyúan megörült, hogy videózunk, és azonnal az ölembe telepedett, mad nemsokára megjelent Bence is. Úgyhogy a...

Elég kemény hetem volt. Rengeteget tanítottam, félévet zártam, karácsonyi ajándékot barkácsoltam 14 főnek, karácsonyi órát állítottam össze, egy vizsgán bizottsági tag voltam, könyvbemutatóra mentem, szóval volt itt minden. Kedden fél 2-kor, szerdán fél 3-kor feküdtem le, és a napjaim munka része átlagosan 7-től 7-ig tartott, úgyhogy péntekre teljesen használhatatlanná voltam. Jin megint megpróbált bohóckodni, ahogy szokta, de én péntek 5 órakor már a végkimerülés határán álltam, ezért egy "Jin, don't do this, please, I'm sooo tired" kéréssel reagáltam az ökörködésre, mire a gyerek megdöbbent, majd mondta, hogy "O.K.", és megtett minden tőle telhetőt, pedig ő sem volt már a helyzet magaslatán. Ilyen hosszú 50 percet még talán sosem éltem, mint akkor, majd elaludtam. Mikor 7-re végre hazavergődtem, úgy éreztem, meghalok, ha nem alhatok, ezért beállítottam az órámat fél 9-re, hogy Marcit még időben le tudjam vinni, és lefeküdtem. Fél 10-kor ébredtem fel. Annyi...

A történetet elég régen ismerem már, szerintem valamikor gyerekkoromban színházban is láttam, de csak most került sor arra, hogy elolvassam. Gondoltam, ha már németül íródott, én meg elvileg még tudok valamennyit németül, akkor úgy kéne olvasni. Megkerestem a lehető legolcsóbb lehetőséget, így a Hamburger Lesehefte kiadása nyert, amit 400 Ft-ért vettem meg, és el nem tudom képzelni, miért kapott szerencsétlen magenta színű borítót - elég csúnyácska vele. Sajnálom, hogy illusztrációk nincsenek benne, majd egyszer egy könyvesboltban végiglapozok egy olyan (magyar) kiadást, amiben vannak.   Az eleje kicsit döcögősen ment, mert vagy egy éve egyáltalán nem foglalkoztam a nyelvvel, de pár oldal után belelendültem, és örömmel láttam, hogy majdnem olyan gyorsan haladok vele, mint az angol nyelvűekkel szoktam, ráadásul nem múlt el a szókincsem, ezért szerencsére minden szót értek. Anyu szokta mondani, hogy nem szereti a német meséket, mert azok kegyetlenek. Bizony ebben a karácsonyi ...

Könyvbemutatón jártam. Ez nem gyakori esemény az életemben, de Máté Angiról és a történeteiről már annyit hallottam, és mindig csak jót, hogy nem lehetett kihagyni - mindenképpen ki kellett használni az alkalmat, hogy láthatom élőben. Ha már mentem, olvastam tőle szöveget, és éppen a Mamóra esett a választásom, mert azt dicsérték legtöbben a molyon. (A moly erre is jó, így végre legalább neveket ismerek a kortárs irodalomból, ha az olvasásig nem is sűrűn jutok el.) A Mamó nem hosszú történet, egy óra alatt el lehet olvasni, de varázslatos. Egy hétéves kislány életéről szól, akit történetesen Anginak hívnak, és arról, hogyan élt kettecskén a Mamóval élete első néhány évében. Sok rövid fejezetre tagolódik a könyv, mindegyik fejezet egy emlék, és mindegyik emléket a kisgyerek szemén keresztül látja az olvasó. Kifejezetten vidám emlék nincs köztük, mert ami az lehetne, az is inkább keserédes, de mindegyik különleges valamiért, és mindegyik szépen bemutatja a gyereket meg az ő gondolkodását...

Voltam egy előadáson kedden Éva nénivel, ahol Popper Péterről volt szó, legalábbis részben. Az elején levetítettek egy vele készült beszélgetést 1992-ből (vagy 1993-ból, végül nem derült ki), ami azért volt érdekes, mert az elhangzottak jó részét akár most is mondhatta volna, ha még élne. A második felében egy barátja beszélt róla, és ekkor is derültek ki érdekes dolgok, csak ez a rész kicsit vontatott volt. Részleteket nem mesélnék, a lényeg, hogy Popper szimpatikus ember volt, és jókat mondott. Amit furcsálltam kicsit, az az, hogy a videón, 58 évesen önteltnek tűnt, miközben a PPK-s előadásán, 75 évesen egyáltalán nem éreztem annak, távolról sem. Két dolog lehet. Vagy rosszul érzékeltem a személyiségét a film alapján, vagy 17 év alatt megbölcsült, ennél fogva elmúlt belőle az önteltség. Nem tudom, melyik igaz a kettő közül, nem is fogom megtudni. Egy a lényeg: ez egy jó program volt, és lehet, hogy kéne kutatni az előadásai videói után, hogy ne csak olvassam őket a Lélekrágcsálókban,...

Tegnap, amikor megérkeztem a koreai kisfiúhoz, Jinhez, megint az a kellemes főzésillat fogadott, ami szokott. Egy eltérés volt a megszokotthoz képest: az asztalnál ott várt egy tányér, rajta pedig egy adag zöldséges palacsinta, no meg egy kis szójaszósz. Koreai étel, az anyuka, Choi készítette, és nagyon izgult, fog-e ízleni. Nagyon-nagyon finom volt. El is kértem a receptet, mert szeretném majd kipróbálni. Azok kedvéért, akiket esetleg érdekel, elmondom, hogy a tésztája sima palacsintatészta, csak semmi esetre sem kerül bele cukor, viszont só kicsit több, mint egy sima palacsintába, és bele kell vagdosni vöröshagymát meg zöldhagymát, valamint akármilyen zöldséget, ami szembe jön a konyhában, aztán szépen ki kell sütni, és már készen is van. Tomi aztán még azt is megtudta, hogy ez Koreában nassként funkcionál, legalábbis soha nem eszik főétkezéskor. Nekem azonnal az jutott eszembe, milyen szuper reggeli lenne ez rántotta helyett, vagy legalábbis a rántotta váltótársaként. (Nem mintha s...

Idén is sikerült a decemberi ünnepkör kellős közepén hozzászólásokat olvasni, bár mondjuk nem sokat, de idén is ugyanúgy meglepődtem, mint tavaly. Idén is előkerültek azok az emberek, akik habzó szájjal verik az asztalt, hogy márpedig Mikulás nincs, és aki ilyenekkel tömi a gyereke fejét, az hülye. Akkor hagytam abba az olvasgatást, amikor megérkezett az első jó válasz a hőbörgésre: csodák kellenek, nem lehet mindig a rideg valóságban élni, és persze lehet a gyereknek esti mese gyanánt törikönyvet is olvasni, csak minek. Idén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek azok az emberek, akik 3-4-5 évesen kaján vigyorral a képükön álltak oda az oviban a társaik elé, és ünnepélyesen bejelentették, hogy nincs is Mikulás, aztán röhögtek, ha valaki ezen megdöbbent, netán sírva fakadt. Nekem is volt ilyen társam, én is tőle hallottam először, hogy nincs Mikulás, bár az illető egyúttal azt is közölte, hogy nincs Jézuska sem. Ha már lúd, legyen kövér. Öten-hatan álltunk körülötte, és volt...

is volt ma a Mikulás-járás mellett. Amikor hazaértem fél 3-kor, az asztalomon várt egy csomag egy bizonyos Emesétől, és amikor óvatosan belekukkantottam, cuki rénszarvasos csomagolópapír mosolygott vissza, ahogy azt Emese tegnap a molyon jelezte. Érdekes, hogy már akkor úgy éreztem, nekem szól, és tényleg. Bár kissé lehangolódva értem haza, mert még tartott a tegnap esti minidepi, teljesen felvillanyozott az angyalposta megérkezése :) A csomagot kitettem az asztalra, közvetlenül az adventi koszorú mellé, 24-én bekerül a fa alá, és csak akkor bontom ki. Nem könnyű megállni, hogy már most belenézzek, mert nagyon kíváncsi vagyok, mit kaptam, de kibírom. Ebben az önuralmam fog segíteni, amit az elmúlt években növesztettem. Nem biztos, hogy mind tudjátok, miről van szó: a molyon van egy játék, egy karácsonyi húzás, aminek keretében minden résztvevő kapott egy nevet, egy címet meg egy kívánságlistát a központi elosztótól, és az a feladat, hogy arra a névre, arra a címre és arról a kívánságli...

Tegnap éjjel megérkezett, és két helyen is hagyott nekünk ajándékot, ilyen jók voltunk. Marci is kapott, ő is több csomagot, biztos összekeverte valakivel a Mikulás bácsi. Fényképes beszámoló következik: A Mikulás kapcsán megint elszomorodtam tegnap este, úgy éreztem, megszakad a szívem. Nagyon hiányzik nekem az ablakkilincsről Liza Mikulás-csizmája, amit én varrtam és hímeztem, és hiányzik, ahogy reggel odaáll az ablak alá, és bámulja a csizmát, és szimatol. Egyszer majd biztos Marci is ráérez erre, de neki ez volt az első Mikulása, és ezért nem érti a lényeget, bár tény, hogy az ajándéknak nagyon örült. Az elveim ellenére végül kapott egy mini csokit, de tényleg csak minit, mert nem szeretném, ha úgy járna, mint Liza, és idős korára elromlanának a fogai. Boldog Mikulást mindenkinek :) Én ma a nagypapámra is gondolok, aki ma a névnapját ünnepelné a pénteki születésnapja után.

Nagy kár, hogy nem ünnepel a Google .

Esik eső karikára, Jöjj el kedves Télapó. (Én kérek elnézést, de ez jutott eszembe hazafelé jövet.)

A molyon nyertem Pongrácék egyik játékán, és nagyon örültem neki, mert szeretem a gyerekkönyveket, és mert nem sűrűn fordul elő velem, hogy bármit is nyerek. Nem sűrűn jutok lengyel gyermekirodalomhoz (vagy mondhatnám úgy is, soha), ezért kapva kaptam az alkalmon, és nagyon bíztam benne, hogy szerencsém lesz. Ez a játék még valamikor tavasszal zárult le, és most került idő arra, hogy végre el is olvassam a nyereményt. A történet jópofa, humoros, kalandos, 10-12 éves gyerekeknek tökéletes. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, néha vígjáték, még ritkábban romantikus történet. Legtöbb kalandból van benne, és némelyik olyan összetett, hogy nyugodtan meg lehetett volna vele tölteni egy külön regényt. Egy darabig zavart, mennyire kimaradnak a felnőttek mindenből, miközben egy csapat 13 éves megváltja a világot, de aztán megláttam az író utóiratát, amiben a következő mondat olvasható: "Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy, ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom...

Ma begyúrtam az első karácsonyi sütit (mézes puszedli lesz, ha sikerül), és kiszaggattam egy adag só-liszt gyurmát fenyőfa meg csillag alakúra, hogy aztán majd befessem és ajándékba adjam a tanítványoknak. Mindeközben angol karácsonyi dalokat dúdolgattam, mert előtte kb. 2 órán át raktam össze a szerdai karácsonyi dalos órámat (és még nem írtam óratervet, csak az anyagaim vannak meg). It's beginning to look a lot like Christmas.

Kaptam próbafordítást, remélem, ezúttal sikerül úgy megcsinálni, hogy elégedettek legyenek velem. (Legutóbb nem sikerült, azóta sem értem, mi volt a gond.) Az előadás meg jól sikerült végül, nem égtem le semmivel, nem makogtam, és többen odajöttek utána, és megköszönték a saját gyártású feladatot, amit bemutattam nekik. Azért vicces, mennyire izgultam előtte. December 1-jén mintegy varázsütésre karácsony lett mindenfelé. A lámpaoszlopokra felkerültek a karácsonyi díszek, a Corvin mozi mellett megjelent a kirakodóvásár, és megrohamozta a bevásárlóközpontokat a tömeg. A karácsonyi készülődés jegyében betértem egy játékboltba, bár tudtam, hogy nem veszek ott semmit. Annyira jó volt látni azt 18-20 éves fiút és lányt, akik álltak egy logikai játék fölött, és több kört is lejátszottak! Még egy eladó is odament hozzájuk, és nagyon mosolygott azon, mennyire lelkesek. Mint két kisgyerek. Szeretem látni, hogy nem mindenkiből vész el a gyerek .

"A Halley-üstökössel érkeztem 1835-ben. Jövőre ismét meglátogat bennünket, és azt sejtem, hogy akkor fogok távozni. Életem legnagyobb csalódása lesz, ha nem húzok el én is a Halley-üstökössel egyetemben. A Mindenható kétségkívül így tartja: 'Tessék, itt ez a két szörny, egyikkel sem bírok mit kezdeni: együtt jöttek, tűnjenek is el együtt!'" Mondotta Mark Twain 1909-ben, és lőn.

Tata ma lenne 81 éves, és esik a hó. Tiszta ideg vagyok, mert másfél óra múlva a suli továbbképzésén előadást tartok a SmartBoard egyik felhasználási lehetőségéről.

Egy madárka eldalolta: "Felhőlcskék, figyeljetek! Törpi gyógyított meg engem, a szárnyam már nem beteg!" A felhők a csillagoknak hintették el ezt a hírt, ők pedig az angyaloknak mesélték a csodaírt. Az angyalok Jézuskának mondták el az esetet, és Jézuska Karácsonyra, Törpi házánál a hóra egy új papucsot letett.

Jelenleg csak azt szeretném, ha a facebookon a falamon nem jelenne meg minden nap egy kinyomott szemű vagy félbevágott fejű kutya. Én értem, hogy segítségre szorulnak, és pusztuljon el, aki ilyet csinál bármilyen élőlénnyel, de könyörgöm, nem lehetne ezt kép nélkül? Most komolyan. Itt ülök, csinálom az első karácsonyi indíttatású ajándékot, Bing Crosby karácsonyi dalokat énekel, és akkor egyszer csak az arcomba tol valamelyik kedves ismerős egy ilyet. Az benne a legszomorúbb, hogy úgysem tudok segíteni, mert nem tudok idevenni még egy kutyát, mert se idő, se hely nincs rá, pláne egy olyanra, akit ápolni kell, mégsem tudom ezt kikerülni. Egymásra is lehetnénk tekintettel.

nem semmi módon küzd. Lekerült a lélegeztetőgépről, ráadásul gégemetszés nélkül, aztán lekerült az intenzívről is. Sokáig gyógyul még, de azért én némileg megnyugodtam. Remélem, karácsonyra azért otthon lehet.