LizaGazdija

Egy beszélgetés kapcsán a szokásosnál többet gondoltam mostanában arra, mennyiszer kövéreztek le a középiskolában, és ez milyen hatással volt/van a testképemre (nem jóval). Eszembe jutottak a különböző osztálytársak is, akik sokszor bántottak (egyébként nem voltam kövér, csak nem voltam olyan szép vékony, mint a népszerű lányok), meg az, hogy mekkora poén, hogy közülük néhányan eléggé meghíztak érettségi óta. Amire sosem tennék megjegyzést, mert nem vagyok paraszt, csak remélem, eszükbe jut, milyen kedvesen beszélne velük 10-14-18 éves önmaguk. Azt álmodtam, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül betoppant hozzánk a fél osztály egy spontán osztálytalálkozóra. Már ez az alaphelyzet is tök vicces, bizonyára pont hozzám toppannának be. Mindenesetre arra ébredtem, hogy itt van az a 15-16 ember, gyorsan összekaptam magam meg a gyereket, aztán megmutattam nekik a lakást, ahogy illik. Az egyik srác, akivel különösen rühelltük egymást, és rengeteget bántott, mellém került, és azt mondta: &

Tartalmas reggelen, sőt inkább hajnalon vagyunk túl. A gyerek szeme 5:15-kor kipattant (a bébiőrön jól hallani a motoszkálást, azért tudom), 5:16-kor már kellemes gyermekhang duruzsolta a fülembe, hogy "anya, inni". Adtam neki vizet, akkor kicsit játszott (állati hangosan, építőkockával, nyilván). Én közben becsukott szemmel próbáltam visszaaludni abban a reményben, hogy ha ő nem is tud aludni, minket legalább hagyni fog (van rá példa, nem is ritkán). De nem, rövidesen jött, hogy "anya, enni".  Akkor kentem neki vajas kenyeret (azt kért), azt eleszegette egy darabig, én közben aludtam. "Anya, tej". Jó, akkor kapott tejet, utána le kellett venni azt a játéktartó dobozt, amiben a konyhája van ezer edénnyel és zöldséggel-gyümölccsel. Egy ideig elfőzőcskézett, aztán nekiindult felfedezni a szobát, és rábukkant az apja egyik, soha ki nem bontott nyakkendőjére (nagy pakolásban vagyunk, ez-az elöl van). Bontsam ki. Mondtam, nem, mert az apáé. Zokogás. Na, itt elp