LizaGazdija

Az irodalom visszavág című könyvben olvastam, hogy érdemes megismerni ezt a regényt, mert az egyik legjobb, ami ránk maradt az ókorból. Beszereztem, és nem csalódtam. Nagyon kedves kis történet, amely megint csak szépen bemutatja, hogy az emberek mindig, mindenhol ugyanolyanok voltak és lesznek. Ugyanúgy örülnek, szomorkodnak, félnek, izgulnak, féltékenykednek, gonoszkodnak, csak a díszlet változik körülöttük. A történet szinte időtlen, egészen kevés dolgot kellene megváltoztatni ahhoz, hogy megtippelni se lehessen, mikor játszódik. Érdekes elgondolkodni azon is, vajon hogy nézhetett ki a kép, ami a regényt ihlette. Szerintem egy pásztorfiú meg egy -lány legeltethette rajta egymás mellett a kecskéit és birkáit, biztos volt legalább egyiküknél síp is, és persze biztos szép környezetben ábrázolták őket. Eddig nem vágytam különösebben Leszboszra, de most már megnézném. Ez is felkerült az igen hosszú listára.