LizaGazdija

Vettünk egy lakást Bécsben, régebbi, ezért némi kipofozásra szorul(t), de semmi vészes: festés, csiszolás és lakkozás, valamint a három fázis bevezetése, de ez is könnyen, egy nap alatt megoldható lesz, ha végre kapunk árajánlatot a cégtől. Még az elején, amikor még nem fizettük ki a vételárat, hívtam egy magyar villany-gáz-víz szakit, nézze meg a lakást, mérje fel, kb. milyen állapotban van, van-e valami nagyon durva hibája, ami első ránézésre ill. laikus szemmel nem látszik. Nagyon lelkes volt, hogy milyen szuper ez a lakás, milyen jó állapotban van, persze kell javítani rajta, de alapvetően egyből be lehetne költözni. Jegyzeteltem, amiket mondott, és megígérte, hogy még aznap este elküldi egy Word dokumentumban is az észrevételeit. Ez nem történt meg, írt is, hogy másnap küldi. Másnap írt, hogy haláleset történt a családban, ezért kell neki pár nap, mire olyan állapotba kerül, hogy el tudja készíteni a dokumentumot.  Két nappal később már nagyon jó barátja volt az elhunyt, de ez...

Csodálatos képességekkel rendelkeznek a gyerekek. Sima hétköznap, amikor rohanunk, és legkésőbb 7-kor el kell hagynunk a lakást, no, olyankor a lányokat alig lehet felébreszteni 6:20 és 6:30 között, esélytelen, hogy a nagyobbik egyedül összekészülődjön, és irtó fáradt is. Pénteken, amikor (már egy ideje és még egy rövid ideig) szabadnapom van, ezért csak 7-kor akarok felkelni, 6:16-kor mindkettő a fejemen ugrál, kívánságok egész sorát tárja elém, és nem hajlandó csendben maradni csak még 5 percre sem. Gondolom, ez minden kisgyerekes családban így megy. Szórakoztató.

 Idén nincs szerencsém a hógömbökkel.  A Mikulás hozott egy-egy picit a két lánynak - még 6-án este arrébb akartam tenni egy fabanánt, amit szintén tőle kapott Viola, erre ráejtettem Viola gömbjére, ami azon nyomban össze is tört. Az a szerencse, hogy nem Flóráét sikerült eltalálni, mert Violának ez most még mindegy, Flórának meg így is görbült a szája. Három kartondobozban vannak a karácsonnyal kapcsolatos mindenfélék és karácsonyfadíszek, ebből az egyik nem karácsonyi mintás volt eddig. Ez engem zavart, ezért idén már novemberben vettem egy olyat (tavaly december elején már nem volt). Ehhez járt két rendszerező is, egy nagyobb meg egy kisebb rekeszes. Először úgy gondoltam, engem ez inkább hátráltatni tudna a fadíszítésben, mint segíteni, aztán arra jutottam, abból baj nem lehet, ha kipróbálom legalább. Fogtam a karácsonyfadíszes dobozt, kiborítottam az ágyra, és ezzel a lendülettel el is törtem a Luca feliratú, hóembert formázó mini hógömbös díszemet. Szomorú, mert egyszer ...

 az otthoni hírek, első dühömben arra szoktam gondolni, hogy úgy elhúzok, de úgy... Aztán rájövök, hogy már 8 éve elhúztam <3 Mondjuk, a családomat sajnálom.

 Minket is elért, hurrá. A csütörtöki tesztünk még negatív volt, a vasárnapi eredményem kedd hajnalban jött meg, az már pozitív lett. Hétfőn estefelé megjelent néhány jellemző tünet is, durva torok-, fej- és bőrfájás egy kis náthával, aztán tegnapra ezek mérséklődtek. Ma a hátam fáj, plusz kicsit köhögök, és maradt a nátha. Flóra szombaton elég rosszul volt, vasárnap estig még fájlalta a fejét, azóta jól van, a vasárnapi tesztje negatív. Tominál tegnap kezdődtek a tünetek, ő akkor csinált tesztet, mára kiderült, hogy ő is pozitív. Violáról nincs infó, de többet sír, mint máskor, és Tomi a szokásosnál mélyebbnek hallja a hangját (én nem). Ha két napig nem lesznek már tüneteink, akkor a karantén 5. napján szabadulhatunk negatív teszttel, én pénteken, Tomi vasárnap. De az egy háztartásban élő oltatlanok sajnos leülik a 10 napot, akkor is, ha minden nap negatív a tesztjük. Így Viola jövő hét végéig csücsül, ill. fekszik, mert Tomi tesztjével újraindult a 10 nap. Eredetileg úgy terveztü...

Szeptemberben észrevettük, hogy nagyon durván párás lett a lakás levegője: a ruhák egyszerűen nem száradtak meg*, az ablakokon belül folyt a pára, és a mi szobánk egyik sarkában megjelent a penész - szerencsére még időben elkaptuk, simán le lehetett törölni, és azóta sem jött vissza. Beszereztünk néhány páratartalom-mérőt, ki is derült, hogy átlag 88% a páratartalom a lakásban. Örültem is, házhoz jöttek a trópusok ezek szerint. Következő lépésben teleraktunk mindent sóval, legalább 5 kg só van lefedetlen dobozokban a lakás különböző pontjain. Valamint brutál szellőztetésbe fogtunk. Eddig is szellőztettünk, de általában bukóra nyitott ablakkal, és amióta hűvösebb lett, nem olyan hosszan. Hát, most naponta 2-3x letekerjük szépen a fűtést, kitárjuk az ablakokat, és 10 percig úgy is maradnak. Kölcsönkaptunk a szüleimtől egy páraelszívót is, azt még csak egyszer-kétszer kellett bevetni. Valamint abszolút kihasználjuk, hogy a házhoz tartozik mosókonyha. A szomszéd lépcsőházban van, az alagso...

Hétfőn találkoztam a postással, kértem, nyissa ki azt a dobozt, mondta, nem tudja, csak a kollégája fér hozzá. Gondoltam, hátha találkozom kedden a kollégával, akkor őt is megkérem, de erre nem volt szükség. Már délelőtt jött az e-mail a Möbelixtől, hogy sajnálják, hogy visszaküldtem a csomagot, és napokon belül visszautalják a pénzt. Az szerdán meg is jött. Tehát a kedves postás 1. nem csöngetett fel, 2. bedobott egy értesítőt, hogy a postadobozba tette a csomagot, 3. miközben élből visszaküldte, esélyt sem adva rá, hogy valahogyan hozzájussak. Ez azért elég durva pofátlanság, úgy érzem. Írtam panaszt a postának, válaszoltak, hogy nagyon sajnálják, és természetesen beszélnek majd a postással, és elmondják neki, hogy mindig csöngetni kell. Biztos nagyon fogja érdekelni :D  Persze mást nyilván nem tudtak írni, és nem is tudnak mit csinálni, ez már így alakult. Tegnap aztán a GLS hozott egy csomagot (igen, a költözés kapcsán elég sok csomag jár most errefelé), a futár szintén nem cse...

Amíg jók voltak rá a babaméretek, simán rendeltem neten is, mindig biztos lehettem benne, hogy tudja majd hordani. Egyszer szívtam meg ruhapróba nélküli vásárlást, de aztán azokba a bodykba is belenőtt. Most viszont már nem baba, hanem kislány, ahogy ezt naponta többször le is szögezi, ha kicsúszik a számon, hogy "babám", és hiába tudjuk, hogy 92-98-as a mérete, attól még nem feltétlenül jó rá az így jelölt ruha, fel kell próbálni vásárlás előtt. Már nem praktikus neki a body, kellenének normális felsők, és kellenének bugyik is. Akadály: minden, de MINDEN zárva van a lockdown miatt. Semmilyen boltba nem lehet menni, ahol nem kaját, tisztálkodószereket, gyógyszert vagy szemüveget árulnak. Ez minimum még egy teljes hétig így is marad, de én addig lekaparom már magam, nem bírom nézni, hogy egymás után növi ki a ruháit, és nem tudok neki szerezni, csak be tudom blöffölni, hogy akkor jó lesz a 92-98-as méret, illetve az Amazon esetében a 2-3 évesre való (kösz, jól belőttétek). Nag...

Mindenki munkahelyén vannak megterhelő dolgok, na, az utóbbi időszakban az enyémen is adódott több is. Például a kolléganő, aki mindenkinél okosabb, mindenhez mindenkinél jobban ért, és ha (adminisztrációs) hibát vél találni valaki munkájában, akkor szerinte ezt hallgatók jelenlétében, undorító stílusban a legérdemesebb közölni a másikkal, majd, ha az illető azt mondja, hogy szerinte azt a hibát nem ő vétette, akkor biztos, ami tuti, meg kell vádolni hazudozással is, természetesen szintén hallgatók jelenlétében. Hasonlót eljátszott már egyszer januárban is, amikor az orvosi igazolást csak betettem az igazolások gyűjtésére szolgáló mappába, ahogy két éve volt szokás, erre bejött az órámra, és úgy közölte velem, hogy ezeket le kell fénymásolni, a fénymásolatot meg kell tartani, és az eredetit vissza kell adni a hallgatónak. Én ezt nem éreztem akkora horderejű problémának, hogy ne lehessen várni vele az óra végéig, abszolút nem értettem, miért kell hozzá közönség, hogy ezt közölhesse vele...

Ha van valami, amit rettenetesen utálok csinálni, az a házimunka. Alapvetően nem a tevékenységekkel van gondom, hanem azzal, hogy vagy két percig van is látszatja annak, hogy csináltam valamit, aztán ugyanott tartunk, mint előtte. Annyira irritáló, hogy nagyon. Nem tudom, azért van-e, mert most egész nap itthon ülünk, de a porszívózást és felmosást utáltam meg legjobban. Felnyalom az egész lakást kora este olyan 40-50 perc alatt, csillog-villog a padló, majd öt perccel később már ott az első mocsokfolt a konyhában, és reggelre úgy néz ki az egész lakás, mintha végigvonult volna rajta egy sáros lábú elefántcsorda. És nem jövünk be az előszobán túl kinti cipővel, ezért felfoghatatlan számomra ez a dolog. Ennél jobban csak port törölni utálok: letörlöm a port olyan laza másfél-két óra alatt mindenütt, és másnap már szépen látszik az egyenletes porréteg, ami rögvest visszatelepedett a felületekre. Szóval azt utálom a házimunkában, hogy sosem ér véget, nincs legalább egy nap, amikor úgy...

Flóra ma színek szerint rakta sorba a kilenc bowlingbábuját, tehát egymás mellé a két sárgát, a két kéket, a két zöldet és a három pirosat. Tök magától, kérés nélkül, és korábban sem gyakoroltuk. Feltehetőleg kaszkadőrnek készül: felmászik a székre, onnan be az etetőszékébe, vagy a fotelből a pelenkázóra, onnan be az ágyába. Kicsit izgulok, nem bírom nézni ezeket a mutatványokat. Vasárnap megpróbáltunk kirándulni egyet (korlátozott mértékben sikerült, kicsit sokan voltak kint, inkább hazajöttünk), készülődés közben a gyerek gyömöszölte a lábára a cipőt, de nem járt sikerrel. Én: Segítsek felvenni a cipődet? Flóra: Jaaa, bitte. :D Nem is az visel meg ebben a helyzetben, hogy nehéz itthon (nem nehéz), vagy kikészít a gyerek (nem készít ki, konkrétan sokkal könnyebb vele, mint mikor csak ketten vagyunk rá, és bölcsiben tölti a fél napot), hanem a következők: 1. nem lehet tudni, meddig fog tartani ez az egész, 2. ennek megfelelően azt sem lehet tudni, mikor találkozom legközelebb ...

hogy ha nincsenek tüneteink, az alapvetően három dolgot tud jelenteni. 1. Makkegészségesek vagyunk, nem kaptuk el a betegséget, juhú. 2. Elkaptuk a vírust, de nem betegített meg minket, viszont hordozók vagyunk, tehát akivel találkozunk, azt potenciálisan megfertőzhetjük és megbetegíthetjük. 3. Elkaptuk a vírust, és hamarosan meg is fog betegíteni minket, csak még nem tartunk ott, a lappangási időszakban vagyunk, amikor is még fogalmunk sincs arról, mi vár ránk, viszont már vidáman fertőzünk. Az a gyönyörű ebben, hogy soha senki sem tudhatja, rá a három közül melyik igaz, és még ha tudnánk is, hogy ránk az első, akkor sem érné meg kimenni az utcára, mert a másik két típusú embertől simán elkaphatjuk még mindig. Király lenne, ha mindenki otthon maradna, és minden cég home office-ra küldene mindenkit, akit csak lehet. Az tuti, hogy ebből durva gazdasági válság lesz, de azért még mindig inkább ez, mint hogy ezerszámra haljanak meg emberek, nem? Hihetetlen, de egy pesti kocsma tegna...

Tominak két munkahelye van, abból jön össze a kb. teljes munkaidő - azt mondja, neki így jó, mert így nem mindig ugyanoda kell járni, nem mindig egyfélét kell csinálni, változatosabb. Az egyik munkahelye beállt a szemét cégek sorába, és a szombati, külön a cégek segítésére vonatkozó kormánybejelentést meg sem várva minden alkalmazottat kirúgott azzal, hogy majd később visszaveszi őket. Inkább nem kommentálom, kommentáltam eleget szóban az elmúlt napokban. A másik helyen kiadták neki a rendkívüli szabadságot, amit most vezetett be a kormány: 3 hét, gyerekeseknek szól. Utána meglátjuk, mi lesz, de csak húsvét után nyit újra a hotel, ez már tuti. Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött...

Idén is van, csak most más szervezi, mint az előző nyolc-kilenc évben. Attól még most is minden simán megy. Idén is ugyanazok a kéréseim voltak az angyalkámhoz, mint eddig mindig. Két éve volt, hogy a "jelöld a listámon az ajándékot" kitételt félreértette az angyalka, és írt nekem privát üzenetet, hogy "szia, ezt és ezt választottam, remélem, jó lesz." Megírtam neki, kedves, hogy szól, de a jelölést nem azért kértem, mert tudni szeretném, mit kapok, hanem azért, mert más is nézi azt a listát, és neki infó, hogy mit ne válasszon, én magam karácsonyig rá sem pillantok a kívánságlistámra. Tavaly ezt bele is írtam az angyalkának szánt üzenetbe, nem is kaptam értesítést arról, mit kapok. Idén szintén beleírtam az üzenetbe, hogy kérek jelölést, de nem azért, mert tudni szeretném, mit kapok. Attól még jött a személyes értesítés tegnap, hogy az egyik listás könyvem alá odakommentelte valaki: "Ezt intézem :)" Először nem értettem, mi van, gondoltam is, hogy írok...

Sosem olvastam szívesen olyan híreket, amelyek egy gyereket ért szerencsétlenségről szólnak, de amióta Flóra van, konkrétan nem bírom elviselni ezeket. És minden napra jut belőlük. Tomival gyakran beszélgetünk hírekről, na, neki be sem lehet számolni semmi ilyenről, nem hallgatja végig, pedig nagyon ritka, hogy valamire azt mondja, ezt ő nem hajlandó. Szörnyű, milyen dolgok tudnak történni. Hiába nem nyitok meg ilyesmit én sem, címekből és leadekből is épp elég infó ki tud derülni. Az meg szorongást okoz, főleg, amikor hülye fejemmel elképzelem, milyen lehet most a szülőnek/gyereknek. Lehet, hogy egyszer majd lesz egy szűrő a híroldalak esetében, ahol beállítom, hogy gyerek+bűntény illetve gyerek+baleset kulcsszónak megfelelő cikkeket ne lássak, és akkor nem látok. Az de jó lesz.

Vége a világnak, kihalt az emberség, kiölték mindenkiből: Észak-Írországban mostantól a 28. hétig lehet abortuszt csináltatni bárkinek, bármilyen indokkal. Vagy nem? Ja, nem, csak akkor lehet, ha kiderül a magzat súlyos vagy élettel összeegyeztethetetlen betegsége/abnormitása, és nem bemondásra megy, hanem több orvos szakvéleménye alapján. Észak-Írországban eddig egyébként nemi erőszak és vérfertőzés esetén tilos volt az abortusz, csak akkor engedélyezték, ha az anya életét veszélyeztette a terhesség, de akkor a 24. hétig. Most meg nem lesz kötelező megszülni azt a kisbabát, akinek pl. semmi esélye életben maradni.* Tök jó lenne, ha nem hinne el egy csomó ember minden hazugságot, hanem gyanakodni kezdene, hogy amit olvas, az hülyeség, és utánanézne. Két perc. De nem néz utána, hanem felháborodik, és ő is megosztja a hülyeséget, így további emberek is fel tudnak háborodni. Így működik egyébként a propaganda is. *Utólagos pontosítás: megszülni mindenképpen kötelező, ha a tize...

Már mikor ki kellett volna szedetni a bal alsót is, mint 8 (7?) éve a jobb alsót, de mivel az egy elég traumatikus élmény volt*, nem bírtam rávenni magam. Reméltem, hátha ez nem vízszintesen jön, rendesen kinő, és csak úgy pikk-pakk ki lehet húzni. Ki is bújt, tökre örültem neki, de egy idő után megrekedt egy olyan állapotban, amiről én is meg tudtam állapítani, hogy ezt nem lehet még kihúzni, még vágni kell. Majd nekiállt szuvasodni, mint a jobb alsó kollégája annak idején, ami érdekes, mert amúgy nem szuvasodnak a fogaim, csak ezek ketten (hála az égnek, mondjuk). Mindig halogattam a húzást, mert pl. épp utazni készültem, aztán az esküvőnkre, aztán nászutunkra, aztán gondoltam, na, most ráveszem magam, de még azon a héten kiderült, hogy Flórát várjuk, akkor azért nem, azóta meg a szoptatás, és legújabban a bölcsis beszoktatás miatt nem (erről természetesen lesz normális poszt is). Évi kétszer begyullad, akkor rámegy a gyulladás a fülemre meg a torkomra is, de úgy voltam vele, ez még ...

Megyünk majd Máltára hármasban hosszabb pihenésre. Nagyon-nagyon örülök és várom, sokszor gondolok a szigetre még most is. Még ott él az egyik legkedvesebb ott megismert barátnőm, Sophie. Megírtam neki, hogy juhú, megyünk, ráadásul nem is csak pár napra, ő ott lesz-e ebben az időszakban valamikor. Erre kiderült, hogy végig otthon lesz Svédországban, és aznap érkezik Máltára, amikor mi visszarepülünk Bécsbe. Na, ez a pech tankönyvi példája.

Az elmúlt napokban-hetekben kb. meghalni sem jutott idő, mindig volt valami. Hol Tomi volt beteg, hol Flórát terítette le pár napra az oltás, hol én dőltem ki, közben utolsó pillanatos ajándékbeszerzések (szeptember közepe óta készülünk, ez a kemény benne), kézzel készített ajándékok toldozása-foldozása (az érzés, hogy sosem készülnek el, grr), konstans takarítás és rendrakás (semmi látszatja, legfeljebb egy-két napig, és ezt úgy, hogy a gyerek még nem rombol), sütés-főzés, stb., stb. Ma délelőtt is rohantam, mint a Fehér Nyúl Csodaországban (illetve Csodaországba, de ez most részletkérdés), aztán szerettem volna takarítani, de a gyerek már üvöltött a fáradtságtól, szóval beiktattuk a délutáni alvást, mondván, sebaj, majd utána haladok. Fél órája aludt, én is éppen elbólintottam, amikor hívott az unokaöcsém a következő nagyszerű kérdéssel: Mit kell csinálni, ha valakinek elvontatják a kocsiját Bécsben? Na, ebből fél óra guglizás és közvetítőn keresztüli segítségnyújtás lett, majd vég...

A Corvinnál 10 percet kellett várni nagy tömegben, persze nem fértem fel a hosszú idő után felbukkanó buszra. A második két perccel később futott be, arra úgy fértem volna fel, hogy a rám kötött Flóra veszélyben lett volna, így is kupán találták egy hátizsákkal, le is izzadtam, de nem lett semmi baja, fel sem ébredt rá. Inkább nem nyomakodtam fel. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nem fogok tudni eljutni a Határ útra, kész, lehetetlen. Újabb két perccel később megint jött egy busz, erre már sikerült felpréselődni, sőt egy megálló után le is tudtam ülni, amikor valaki kedvesen átadta a helyét. A 2-3 percenként járó metrót tényleg 2-3-10 percenként közlekedő csuklós busszal praktikus pótolni, különösen az adventi hétvégéken, amikor jellemzően kevesen vágnak neki a városnak. De legalább alacsony vérnyomásra egyetlen utas sem panaszkodhat.