XYZ
Van már német irodalmi szigorlatom. Szóbelivel, írásbelivel, tokkal, vonóval. A szóbeli nagyon kellemetlen volt, ismét átéltem, mennyire utálom a németet meg a német szakot. Szóbeliknél ez mindig előjön. Rossz szokás... Erőltetett menetben, egy nap alatt, stresszben, de sikerült a hátrányos helyzetűek nevelése. Ötös lett. Kellett hozzá jóindulat (tanár részéről persze), szerencse meg az, hogy hajnali negyed négyig fent voltam és erőlködtem. Megérte. Az Alexandránál nincs munkám. Evvan. Ha felhívom őket, elmesélik, mik a kifogásaik. Ma akartam volna telefonálni, de végül nem maradt erőm meg kedvem. Holnap. Tutira. Érdekel, mi nem felelt meg. Egy hét alatt kétszer hívtak a Magyar Író Akadémiától, hogy ugye megyek a csúcsszuper reklámkurzusukra. Hát nem megyek. Ugye milyen szuperhíres nagyágyúk lesznek az előadók? Nyilván az én műveletlenségem, de még soha életemben nem hallottam a nevét sem egyiknek sem. Egyszer azért majd szeretnék menni, de akkor, amikor ráérek ezzel is pepecselni. Egy