A molyon nyertem Pongrácék egyik játékán, és nagyon örültem neki, mert szeretem a gyerekkönyveket, és mert nem sűrűn fordul elő velem, hogy bármit is nyerek. Nem sűrűn jutok lengyel gyermekirodalomhoz (vagy mondhatnám úgy is, soha), ezért kapva kaptam az alkalmon, és nagyon bíztam benne, hogy szerencsém lesz. Ez a játék még valamikor tavasszal zárult le, és most került idő arra, hogy végre el is olvassam a nyereményt. A történet jópofa, humoros, kalandos, 10-12 éves gyerekeknek tökéletes. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, néha vígjáték, még ritkábban romantikus történet. Legtöbb kalandból van benne, és némelyik olyan összetett, hogy nyugodtan meg lehetett volna vele tölteni egy külön regényt. Egy darabig zavart, mennyire kimaradnak a felnőttek mindenből, miközben egy csapat 13 éves megváltja a világot, de aztán megláttam az író utóiratát, amiben a következő mondat olvasható: "Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy, ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom