LizaGazdija

Végül is elmentem a Margitszigetre futni. Megint 33 perc volt, de most kb. 15 másodperccel több, mint tegnap. A felénél olyan kemény lett a vádlim, mint a kő, biztos a tegnapi terhelés miatt, úgyhogy onnantól kicsit szenvedtem, de ma is kibírtam egy megállással a távot. Muszáj volt ma is menni. Olyan bűntudatom van a péntek este 8 és 10 között a moziban elfogyasztott kóla (!!) és pattogatott kukorica (!!!) miatt, hogy legszívesebben egész nap futnék egy hétig minden nap, csak sajnos azt nem bírnám. Érdekes élmények is értek. Egy igen sármos pasi megkérdezte még a bemelegítés közben, hogy milyen hosszú szerintem a szigetkör, mondtam, hogy szerintem 5,3 km, megköszönte, jó futást kívánt, szépen mosolygott, majd elindult hazafelé. Nem, telefonszámot nem kért. Pedig... Rövidesen aztán kétszer is elfutott mellettem az egyik amerikanisztikás tanárom - nem, nem futott ennyivel gyorsabban, csak pont ellenkező irányban csinálta a kört, mint én. Mellesleg gyalázat a villamospótlás a Nagykörú

Jó sűrű nap volt, az utolsó napirendi pontra, a koncertre nem is fog sor kerülni, és még futással sem fogom helyettesíteni, azt hiszem. Elfáradtam. Fél 8-kor keltem, fél 10-re mentem az Oktogonra a kutyával, aki meglepően jól viselte a buszozással megspékelt villamosozást, nálam mindenesetre jobban. Az Oktogonon találkoztunk egy új ismerősömmel, aki szintén hozta a kutyáját, egy 15 éves, Astor nevűt. Elsétáltunk a Városligetbe, ahol mindenféle programlehetőségek kínálkoztak: 1. Fűben hentergés Astor   2. Fűben fetrengés/üldögélés Marci Egyikünk a kutyákkal. (Az esztétikus szatyron ült korábban a fényképész.) Meg az egész csapat (felhívnám a figyelmet Marci fejtartására: vakargassáááááál!!!! - avagy hogyan rontsunk el egy egyébként jó képet 101) 3. Sárdagasztás (hála az égnek, a mi kutyáink ezt nem próbálták ki) Vizslák. Biztos örült a gazdi. 4. Rohangászás 5. Rosszalkodás, kajalopás (Marci, persze) 6. Úszás bothajkurászással Másikunk és a boto

Tetszett az előzetese, amit valamelyik animációs film előtt láttam a moziban, ezért eldöntöttem, hogy megnézem. Tegnap sor is került rá. Angolul néztem, de az előzetes alapján magyarul is jó lehet. Eléggé amerikai történet: a szigorú apuka keményen fogja a családot, ám amikor felbukkan a fiatal, okos, jófej szívtipró, hirtelen kicsúsznak a kezéből a dolgok, és ha nem akarja elveszíteni a családját, akkor kénytelen megváltozni. Persze sikerül neki. Apuka vezérelve így foglalható össze: minden új rossz, a kíváncsiság veszélyes, és ha nem félsz, meghalsz. Van valami igazsága, lássuk be, de túlságosan szó szerint érti a saját elképzelését, ezzel pedig az őrületbe kergeti tinilányát, Eepet, aki nyilván fellázad az apai szigor ellen. Neki is van valami igazsága: ha nem lenne kíváncsiság, nem lenne fejlődés sem. A film erősen emlékeztet engem a Jégkorszak legutóbbi részére. Itt is vándorolnak a kontinensek, eltűnik az ismert világ, születőben van egy új és ismeretlen. Ezt nagyo