LizaGazdija

amikor nem tudom végezni a munkámat, mert valaki más munkavégzéséhez vagyok kötve, aki viszont nem abban a tempóban végzi a munkáját, ahogy kérték tőle. Tegnap nagyon kedvesen megkérdeztem, hogy halad-e a munka, mert én is elkezdenék dolgozni*, mire az illető megsértődött, hogy én nem is tudom, neki mennyi dolga van, és hülyére dolgozza magát, és majd küldi az anyagot, ha kész lesz. Ezen már meglepődtem, azon meg még jobban, amikor ma véletlenül összefutottunk, és úgy láttam, hogy még mindig meg van sértve. De most tényleg én vagyok akkor a gonosz, mert a hétfőre-keddre ígért munka csütörtök este sincs még kész, nekem meg lassan elfogy a saját munkámra fordítható időm? Látjátok, az ilyenek miatt merült fel bennem múlt héten az a kérdés, hogy hogyan lehetne úgy biztos megélhetésre szert tenni, hogy közben nem találkozom emberekkel. Mert ezekkel nem tudok mit kezdeni, fárasztanak, és nem akarok velük foglalkozni. *Holnap 4-re meg kell lennem egy olyan feladattal, amiről gyakorlatilag

Igaz, salsára az emberek jó része bevallottan azért megy, hogy ott párra találjon, én most gyönyörű illusztrációt kaptam arra, hogy miért nem kéne mégsem ezt csinálni. A csoportunk a harmadik-negyedik óra környékén kezdett közösséggé válni, amikor először mentünk együtt salsa buliba, illetve előtte inni. Tök jó volt, hogy van egy új csapat, akiket meg lehet ismerni, akikkel heti egyszer-kétszer össze lehet ülni. Aztán az egyik fiú (Zs.) összejött az egyik lánnyal (N.), majd két hét múlva szakítottak, és akkor N. nem jött többet órára. (Nem igaz, még egyszer vagy kétszer volt, de a lényeg, hogy kb. két-három hónapja nem láttuk.) Ezek után volt a két ünnep között az a salsa buli, amiről akkor meséltem is: Zs. és barátja (valamint kollégája), G. is belehabarodott kicsit az egyik lányba (N., csak máshogy, mint az előző N.) Zs. és N. össze is jöttek, majd G. orra előtt enyelegtek egész este, amit G. érthető módon nem annyira értékelt, majd többet nem jött órára. Zs. és N. négy hét járás